A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dévér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dévér. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. július 7., vasárnap

Elúszott lehetőség

Halkan plottyan a víz felszínére. Tétova mocorgást követve hamar talpra áll, s megkezdi útját a sodrással, mely lágyan körbeöleli. Olykor antennájára kíváncsi szitakötő ül kis időre pihenni. Alatta a mélység. A zsinór hosszan tartja kezében az aprócska horgot, mely a több mint három méteres mélységben az aljzaton pattog húsos csontkukacok alkotta csokrával. a csalicsokor lassan az aljzatot alig érintve halad a sodrással..











Azt a néhány méteres szakaszt többször is megteszi. Eközben szúnyogbandák járják kárörvendő vigyorgó táncukat alig a víz felett. Feketlik csapatuk, ismerős s idegesítő zümmögésük egyre közelebbről hallik, ahogy célpontjukba kerülök, s közelednek. Örömüket a közéjük vágódó fecskevadászok rontják el. Rendet vágnak köztük, mint egykor a Messerschmitt-bf-109-es vadászok. Szeretem a fecskéket. Hozzátartoznak gyermekkorom élményeihez. Velem voltak minden nyáron, mikor a nagyszüleimnél nyaraltam, s a szobám ablakában is fészkeltek egykor...



Az úszó rendületlenül vizslatja a számára kijelölt folyószakaszt. Olykor meglassul. Olykor csak megtorpan egy pillanatra, alig félcentire megmerül, eltűnik a vízszint alatt, vagy éppen a fizika törvényeire fittyet hányva keresztbe indul a sodrással.


A bevágás sosem késik. Csodás fárasztások kezdődnek, s igazi őshonos egészséges erőtől kicsattanó folyami halacskák kerülnek szárazra. Karikák, dévérek, bagolykeszegek, paducok...

Egy hét időintervallumában a halak megmutatták, nem.mindig a horgász győz. Az első alkalom, mely felrázott a rezignált, gyakorlatiassá vált tespedtségből emlékezetes maradt. A csalit elkapva rendkívüli erővel és gyorsasággal indult a folyón lefelé a megragadott horoggal. Utána kísérni a parton esélytelen volt. A matcbotot és az orsót a határokig megdolgoztattam. Az orsó szinte füstölt. A felkapókart kinyitva a zsinórt kézzel próbáltam adagolni, feszíteni, rátartani. A zsinór mélyen belevágott tenyerem húsába. Már 60 méter elment a zsinórból, a dob kezdett soványodni. S nem állt meg a hal. Fogtam már ezzel a felszereléssel 3,5-ös márnát, 6-os pontyot, hasonló amúrt... de ez.... túltett mindegyik erején. Kétségeim támadtak, nem-e hód esetleg a tettes. 80 méter. Mintha egy folyamatosan haladó kerékpárost próbálnék megállítani horgászbottal. A zsinór alól látszani kezd a dob. Közel a 100 méterhez. Nem áll meg a hal. Egy pillanatra megfeszül minden, .... csett.


A küzdelem véget ér. Másfél óra múlva megismétlődik a.mutatvány. na ez Csaknem hód már.... Ha az előző egyáltalán az volt. Az újraszerelt matchbot teszi a dolgát. A hal húz. Nagyon. 10 méter, erős, rúg is. 20 méter, ott van egy kagylópad, remélem elkerüli. Elkerüli. Megy lefele. Atyaég micsoda tolóhullámok! A kacsák is riadtan szállnak fel. Ők látják. Én egyre kevéssé. 40 méter. Ráfeszítek. A folyó közepén megállítom. Ugye nem? De. A szembelevő part vízre boruló nádfala felé veszi az irányt. Ellenállhatatlanul akadóba tör. Minden odaszakad....

Két hatalmas gyomros másfél órán belül. Meggyötört arccal vert sereg módjára vánszorgok haza fél szatyor keszeggel. Kullogva olcsó vigasz....


Következő nap erős felszereléssel próbát teszek. Ugyanott. A folyó sohasem ugyanaz mint előző nap. Sosem. Nem sikerül nagy halat akasztani. A motorcsónakok esztelen száguldása ezen a pici folyón (Lajta), minden reményemet elveszik, a közben az etetésre beálló szép keszegek alkotta rajt szétugrasztják. én fizetek azért hogy itt horgászhassak. Nyugodtan. Az etetőanyag sincs ingyen. S a befektetett idő is megfizethetetlen. S hiába lassít, s kerül ki 4 csónakból három, ha jön egy barom 40-el, s nem állítja meg semmi és senki. Egy darabig még nem, míg tart a fogyó türelem...

Felmérgesedve a horgászatra szánt időm maradék másfél óráját egy felsőbb szakaszon képzelem el, ahol nincs csónakázási (száguldozási lehetőség). A maradék etetőanyag gombócai becsapódásának ismerős hangja megnyugtat kissé.


A keszegek elemükben vannak. A lebukó nap idején minden úsztatáson halat fogok. Tenyeres karikák, szilvák. Élvezni kezdem a pecát. Alsó dobás, vízen az úszó. Fél métert se úszik a sodrással, kapás. Hal a kézben. Horogszabadítás, hal elengedés. Élvezem ezt a ritmust.


Nem sokáig tart. Megtöri a rablás. Csak a szétugró keszegek jelzik, valaki dolgozik odalent az etetés közelében. Sebaj. A halak az etetés alá jó 20 méterre menekülnek. Az úszót ott meri elkapni némelyikük.

Kapás. Szépen küzd. Mire magam elé kerül, meg is látom a 20 centi körüli kárászt. Ebben a pillanatban valami kivágódik a zsombék alól. Egy hatalmas csuka veti rá magát a horgomon vergődő kárászra. A víz színén az egész test. Keresztbe kapja el. Nagy a csuka, 70 centi körül van. Mekkora száj, milyen csodás zöldes árnyalatú színek. Sétáltatom a matchbottal. Komikus jelenet. Szólongatom a bestét. Hallja, hisz félig a víz színe fölött van! "-Géza, ha nem engeded el, tarkón ragadlak!". Vagy 2 perce megy a mutatvány. Vigyorog. Bizonyos, hogy vigyorog. látom a szemein,mint tengeralattjáró, mely felszínre kényszerül, teste felső hányada a víz felett van. Jól megnéz magának. Tuti hogy röhög rajtam. Ő tudja mi lesz a vége a parádénak. Én még csak sejtem. Három lehetőség villan be.

1. Elengedi
2. Szájzárat kap, s akkor megfogom
3. Lenyeli menet közben a halat, s a 16-os mono előkém mint ökörnyál a szélben elszakad.
Ez utóbbi következik be, mikor elkezdi beforgatni szájába a kárászomat, amely fogja a horgomat, s a horog végén ott kapaszkodom a matchbotba. Az események hatása alatt állok ott, mint egy rakás szerencsétlenség.

Micsoda bestia. Újrakötök, s keszegezésbe temetkezem. A történetet követően a krokinak még volt kedve közé rabolni az etetésre érkező keszegnép közé. Ez aljas szemtelenség.


Na majd másnap. A következő nap reményekkel teljes vágyakozását hideg zuhany töri milliárd szilánkra. Kiérek, s a horgászhely foglalt. Egy fura alak ül ott. Kólásüvegforma teste ahogy tesped a széken, laza szerkezetű hája rálöttyen a combjára. Tojásdad alakú fejének eleje groteszk arcban gyalázza az evolúciót. Nyaka nemigen van, ha van is, azt az iszonyatosan zsíros toka elrejti. Hosszú orra alatt lefittyenő száj, izzadó ormányán vaskos okuláré. Köszönök. Valamit odaszisszen, rám se néz. Nem is értem. Cinikus tekintet, megértem, hogy haragszik a világra...Mellette mocskos diszperzites vödörben egy kilógó halfarok. Még rándul egyet-egyet az ideg, holtában. Jókora csukafarok. A csukám.... az előző napi csukám. Hát Géza bevégezte. Gyalázatos módon. Elszomorít egy nemes ellenfél ilyen jellegű megalázása.


"-Hazaviszed?"- kérdezem dühtől elfojtott hangon. Fel sem ismerem önnön hangomat.
"-Mé'? Me' nem lehet? Beírtam b+!"- böfögi vissza a "lény" olyan ábrázattal, hogy nem tudom kikacagjam a nyomorultat, vagy orrba gyűrjem. Valószínű ez utóbbi lenne a legkézenfekvőbb, ám van neki elég baja, ha már a teremtő így elcsúfította torz, gnóm mivoltát kívül, s ahogy látom belül is.
Jobbnak láttam elmenni onnan, elbánt vele a sors amúgy is.
A csuka. Több tiszteletet érdemelt volna. Nemes ellenfelem volt az előző nap. Keserű dolgok ezek...




Egy hét. 3 pofon. Megrendítő. Észhez térítő. A halak is győzhetnek. S nem szabad lebecsülni, tisztelni kell az ellenfelet! Lefilézett dévérből készült szalonnás-gombás sülttel vigasztalom magam, s elismerő büszkeséggel gondolok a Lajtára, amely annyi meglepetésben részesített az évek során, hogy könyvekre való történetcsokrot is írhatnék, de jó részük megmarad nekem, s egy kis szelete az, mely néha kikívánkozik, s elérhetővé válik....






Kelt: 2019. Áldás havának 7.-ik napján








2018. július 21., szombat

Haragos Balaton

Olyan nagy vágyakozással gondolok mindig arra, hogy lejussak a Balaton partjára, hogy szinte szavakba sem tudom formálni. Ahogy közeleg az utazás időpontja, egyre csak fokozódik az érzés. Három nap. Egy június elejéből kiszakított hétvége. A víz szinte huszonöt fokos.

Minden adott. Vízparti nyaraló, saját stég, csónak.... három nap. Roskadozik az autó a horgászfelszerelésektől, noha a pergetőbotok így is otthon maradtak. A cél a békés halazás. Fenekező felszerelés előnyben. Etetőanyag, kukorica, búza, ízesített spéci dara, pelletek, pop-up csalik, különféle ízesítésű gumi és csemege, félkemény és rothasztott kukoricaezredek várták a bevetést. Feederbotok, erősebb, keményebb bojlis bot is felsorakozott a harc előestéjén.

A pálya új, teljesen ismeretlen volt számomra, a keleti part egy csendes náddal szegélyezett szakaszán. Innen a legszebb a Balaton, vagyis a legszélesebb. Imádom, ahogy a kelő nap sugarai a hátam mögül először a Tihanyi apátság tornyának csúcsán csillan meg, s később ragyogni kezd az épület teljes egésze, míg a félsziget csak óhajtja a hajnalt.

S maga a tó ezernyi színével köszönti a hajnalt. Jobb esetben.

Ott jön, vagy megy az eső, zuhan a légnyomás

Az érkezést követően hála a jó időnek és a langymeleg víznek, gyalogosan fel tudtam térképezni az előttem levő medret. Ott is, ahol a lábam még leért, de a fejem felett még akadt egy méter a víz felszínéig. Kemény aljzat, a nádas mentén kagylópad.
Meg is volt a terv. A kagylópadhoz megy az erősebb bot, fonott előkével, csalitüskével. A másik a nyílt vízre, a nádfalak közti alig 25 méter széles nyiladékba, ahol véleményem szerint befordul a hal. Egy-egy vödör kukorica búzával került a kiszemelt etetendő területre. Etetés után egy órával megvizsgáltam, az áramlat nem-e mozdította el az etetést az aljzatról. Nem. Minden a helyén maradt!

Hajnal, eső után, 

Reménykedve vártam az estét. Indult a mutatvány is. Jöttek testes bodorkák, dévérek. Aztán dévérek és bodorkák. Variáltam a csalikkal, de újfent csak dévérek, bodorkák. Közbe a nád menti etetés szélén rebbentek a küszök. Azonnal ment be a süllőző bot, csúszóólmos szereléssel, kis 15 grammos ólommal bedobva, hosszú előkén fejetlen taposott küsszel. Karika le a stégre, kissé balra a bottól. Közbe jött két papírdévér. Hát nem olyanok mint odahaza a dunaiak, de dévérek, s nyálkásak is ugyanúgy.

Naponta kétszer, három nap hatszor

Rezzen a karika. Hohohó! Megy fel az adrenalin! Kézbe a bot. A karika megy-megy, majdnem eléri a pálcát megáll. A szürkület meghozza a halat! Gondolom magamban. Kicsit lejebb engedem a karikát. Az ismét megindul, s míg eléri a botot, ráfogok a fékre, bevágok. Jó hal küzd a horgon, görbül a bot is. Öröm az ürömben, a tettes csak egy 28 cm-s sügér. Le se fotózom, elengedem. Csalódott vagyok. Az est hátralevő részében nincs több kapás. A feedereken se. Beindul a viharjelzés, zuhan a légnyomás, villog az ég alja Szerbia felől.

Reménykedő alkony
A keszegeket kint hagyom a haltartószákban, majd 5 kilót. Becuccolok, abban a reményben, hogy hajnalban újra kimegyek. Akkor még nem sejtettem....

Némi zsákmány

Az év vihara söpört végig azon az éjjelen a térségen. Kidőlő fák, elsodort stégek, s elvitte a vihar a haltartó szákom is halastól, mindenestől. Hogy az a....

12 bevetett bot a szomszédban
Így még nem láttam a tavat. Másnapra csendes eső mosta el a tombolás nyomait. Dél körül oszladozni kezdtek a fellegek, s megindult a kárfelmérés. Nekem csak a haltartó szákom tűnt el, halastól, ám a szomszédban rodpod, bot, merítő, s egyéb kisebb dolgok is veszteséglistára kerültek.

Fiam rendesen beetetett
Nem is reméltem, hogy az etetés helyben maradt a fenéken. Mindegy. Induljon elölről az egész. Etetés, horgászat. Csak a mézes gumikukorica tudott kapást kicsikarni. A gilisztám elfogyott. Nem is baj, nem keszeg volt a cél. A két vödörnyi kukorica és búza ennek ellenére is csak a keszegnépet hozta lázba aznap. Az este megismétlődött minden. Halszelet, kapás, sügér, majd semmi más. Se ponty, se süllő. Ez vicc. Mit csinálok rosszul? Semmit. Megint zuhan a légnyomás, a rácok felől ismét jön az eső. A neten a radar is csúnya képet fest a kijelzőre. Pakolás. Keszegek vissza a vízbe, most nem hagyok kint semmit.

Szép a balatoni is...
Az eső lágyabb volt mint előző nap, s a hajnal kint talál a vízparton. Fél négy sincs. Az az igazi balatoni hajnal. Na már ezért megérte. Igaz, Siófok felé setét az ég, morog is arra valami, de távolodóban. Ez reményt ad. A tó vize tükörsima, opálos zöld. Beljebb vagy 80 méterre végre rablásokat látok. Dolgoznak a balatoni ballerek. El kellett volna hozni a pergetőmotyót. Hisz itt csónak is van. Mindegy. Azzal főzünk, ami van. A két fenekező bent van. Jönnek is a kapások. Bodorka, papírdévér, kicsit nagyobb dévér, aztán megint dévér. Hiába a kukorica csali, hiába a tüske, a keménykukoricás etetés, nincs más. A szomszédba se, pedig ott 3 napja 12 bottal nyomják.

Van a szákban...

Nyomasztó az idő. Még ilyen hullámzást a légnyomásban nem láttam. Napjában többször zuhan, majd emelkedik. Hiába a Balatonhoz akkor jövök, mikor tudok, s vagy kifogom a jó időt, vagy nem. Most nem. Legalább a keszegek kárpótolnak valamelyest, bár az erejük hangyaf@cnyi dunai társukhoz képest, legalább élményt adnak. Jön aztán egy szebb fél kiló körüli dévér, majd egy aranyló színben pompázó kárász. Jó hét-nyolc kilónyi keszeg vigyorog a haltartóban, mikor üt az órám. Haza kell menni, sajnos itt a vége. A szomszédban is pakolnak. Ez most így sikerült. Jövök még...








Kelt: 2018. év Áldás havának 21.-ik napján 



2018. május 9., szerda

Tilalmon kívüliek


Természetes vizeken békéshalakra horgászó sporttársaim hasonlóan vélekedhetnek májusról, mint én. A legtöbb halfajra tilalom van érvényben, ez alól kevés a kivétel. Szigetköz vizein lehetőség van a csukák, balinok kergetésére ilyenkor is, ám van, hogy az ember egy kis békéshalazásra vágyik. Gondolkodva, fejet vakarva, elmélkedem, most vajon mit is tegyek. Úsztassak, s tíz megfogott uszonyosból kilenc tilalmas halat szurkáljak össze értelmetlenül? Hopp! Itt van a megoldás, a kárászok. Azok a szép, testes folyami kárászok, a sodrásból! Igen, a sodrásból, ahol ilyentájt gyülekeznek! Ahogy szoktam, feeder-el, bedobva a sodrásba, s várva ahogy a testes "karelek" vízig hajtogatják a botot...
Van néhány helyem frlső Szigetközben, ahol eredménnyel várhatom a nagyobb ezüstöket..

Kezdjünk csak hozzá. Szerencse, hogy volt egy kis eső a minap, így a csalira már nem sok gond volt, hisz este gilisztavadászatot tartottam. Sok mindent próbáltam én, s az ismerőseim is. Tavasszal a harmatgiliszta jelentem, még mindig (szinte) verhetetlen! Univerzális, s ingyen van! Mellesleg sok hal szereti, így minden kapásban benne van a meglepetés lehetősége is.

Külön szakma ez is. Várni, míg leszáll az est. Csak halvány, alig pislákoló fényű fejlámpával, vagy vörös fényű fejlámpával, vagy a fejlámpa elé szigetelőszalagozott vörös nejlonszatyor darabbal guggolva óvatosan lépkedve, gyorsan rácsapva az épp félig kint terpeszkedő gilisztára, aztán lassan, óvatosan, el ne szakadjon húzni ki a földből. S megismételni ezt oly sokszor. Aztán eltartani, hűvösben, vizes újságpapír közt, néha etetni almahéjjal......sorolhatnám. A mai horgászok jó része mit sem tud erről, pedig a természetes vízek uszonyos serege évezredek óta az étlapján jelentős helyre sorolja ezt a vaskos, húsos csemegét, amely mellett nem úszik el úgy hal, hogy ne csábulna rá... 
S hogy milyen halakat fogtam már vele? Könnyebb lenne azt felsorolni, mit nem. 
Vastaggilu kompozíció

A nap még befejezi álmának utolsó részét, s mielőtt ébredne, a holdfényben botladozom a folyóparti kövezésen. Szerintem direkt, a horgászok ellen szórták el anno azokat. Éles sziklák a sötétben, boka és térdpróbáló mutatvány. Ha lehet egy füst alatt lecipelek magammal mindent. Még jó hogy nem bojlizok, a talicskával itt megcsüngenék. A part üres. Az etetőanyagot a fejlámpa fényénél keverem be. Érkezésemet követő hatodik percben mindkét bot zsinórja a vízben ázik. Patront nem török a botspiccre, a holdfényben jól látom a botokat. A hátam mögött pedig pirkad. Lassan ásít a nap, hatalmasat harap a légtérbe, s sóhaja a reggeli szellő, mely a harmatot körémszórja. Megrezzenek egy-egy hűvösebb párás fuvallatra. Legalább nincs szúnyog. Egyre jobban látok. Felébredt egy szürkegém, s egy kormorán is áthúzott a folyó felett. A küszvágó csér őrjáratozni kezdett. Itt a reggel. Indul a mai mutatvány. Pöccen egyet a jobb oldali bot spicce. "Ez volt a kosár" - gondolom a következő mozdulat hamar jön, picit ráhúz a cuccra. Épp van időm a nyélhez nyúlni, a botspicc elindul a víz felé. A bevágás ül. Érzem, jó hal küzd a horgon. Hamarosan merítek, kiló közeli kárász nyitja a sort....





Hajnali első

Jönnek szépen, vannak rontott kapások, sőt, a kagylópad is kiveszi a részét a halvesztés nagy munkájában. Hiába, a folyó védi az ő nyáját. Azért így sem panaszkodom. Közben kékesfekete hátú elegáns fecskék frakkban vágnak rendet az ébredező szúnyoghadak soraiban. Szeretem a fecskéket. A gyerekkoromat idézik. Nagyszüleim egykori otthonábanntöbb fecskecsalád is élt. Sokat nézegettem mily szorgalommal etetik a fiókáikat. Később középiskolás koromban az én ablakom sarkába is fészket raktak. Nem egyszer be is repültek a nyitott ablakon. Szóval kellemes emlékeket idéznek ezek az apró kis jószágok.

Kiló felett jóval

Méretek

Legközelebb fonott előkével próbálkozom. A kagylók ellen. Az előkék most már bírják a gyűrődést, a kagylók hoppon maradnak. Van hogy kihúzok egy kagylócsoportot beszakadt zsinórral, etetőkosarakkal. Nem mindig a horgászboltban szerzem be a felszerelés egy részét! A halak váltakozó intenzitással jönnek, tépik a botspiccet, küzdenek becsülettel, s némelyikük ostromolja a másfél kilót is.

Kiló harminc...

Szép, egészséges folyami kárászok. Az ízük összehasonlíthatatlan tavi fajtársaikhoz képest. Erejük is más, s ehhez hozzájön még a folyó sodra, melyet ügyesen felhasználnak a küzdelem során a javukra.

Nyurga karel

Kemény ütés a boton, s hajlik cefetül a víz felé a könnyebbik botom. A bevágás ül, érzem, jobb hal van a horgon. Jön, de a lábaim előtt, mielőtt meglátnám irányt vált, kitör, kissé nyitnom is kell a féken. Aztán hamar szákban egy dunai átlagévér, alig 40 centis, s 1,3 kilós, de így is erős, egészséges, természetes vadvízi példány. 

Hopp egy lapát

Igazi blues hangulat. Kőbánya blues. A halak meg is szédültek a malátaszörptől. Fülemben a dallam: "Kőbányán születtem, ott is nőttem fel, vannak jobb helyek, de nekem megfelel....." (Hobo Blues Band)



Aszályosra alakult a május eleje, így gilisztatakarékoskodás címén kénytelen voltam csalitüskés pop up-os, illetve gumikukoricás módszerre váltani. Egy kellemetlen vendég érkezett elsőnek. A heavy feeder botom még ennyire nem hajlott meg mióta nálam van nagyjából 10 éve. Az orsó sírt is rendesen. Magam elé hoztam több kitörés után a halat, s az előttem erősebb sodrást felhasználva hirtelen fordult egyet a méter körülire saccolt nyurga. A horog kifordult, a távozó halnak csak a farkuszonyát láttam. Aztahétszázát. Faja 20 perces csata volt. Azt követve fél órás kapásszünet után ráálltak a kilós, másfélkilós kárászok az etetésre. Nem hagytak pihenni. Míg pakoltam, fotóztam kettőt, elindult a bot, s fogtam a harmadikat. Mozgalmas késő délutánt okozva ezzel, feledtetve a vesztett hal által okozott stresszes perceket.


2 hal - 3 kg

Gumikukorica (1,5 kg kárász)

Harmatgiliszta (esetenként kölyökharcsa)
Folyó. Mindig meglep. Csodálom a halfauna sokszínűségét, a halak egészségét, a természet szépségét. Nem mellékesen pedig nagyon szeretem a kárászt, a folyami kárászt fogni is és enni is! Míg tart a tilalom, űzöm a törvényen, tilalmon kívülieket!




Kelt: 2018. év Pünkösd havának 9.-ik napján.


2017. május 7., vasárnap

Balatoni kiruccanás

Tíz év. Kimondani nem sok, ám feleleveníteni az utóbbi kilencet már komolyabb feladat. Idén tizedik alkalommal indultunk le úgy a Balatonra, hogy versenyzünk. Baráti, amatőr békéshalas horgászverseny etapról van szó. Soha nem az számított, ki hogyan szerepel, legalábbis nekem nem. Ennek ellenére sok egyéni helyezés, győzelem, csapatgyőzelem van a hátunk mögött. S mi az ami mégis arra ösztökél, hogy minden évben újra és újra részt vegyünk a május eleji attrakción? 
Messze a Tihanyi-félsziget

Eső előtt tíz perccel besimult a háttér Tihany felé
Elsősorban a Balaton. A Balaton szépsége, a természet, a halak, a barátok, ismerősök, a család, amellyel néhány napot együtt lehetünk ebben a felgyorsult életű világban. Végre van idő, igaz hogy a parton, de a botok mellett jóízűt beszélgetni, koccintani, bográcsolni, nevetni, vidámnak lenni, kiszakadni abból az életből, amelyet ránk kényszerít a napi fogaskerék. Ami nagy úr, s az volt már korábban is, mert:
"A fogas kerekek egymásba marnak, ha fordulnak, forgat a kényszer" (Nagy Feró)
Alkony, remények...
Szó, mi szó, sokszor februárban már égek a láztól, hogy lejussak a Balatonra! Pedig itt nálunk aztán nem lehet panaszkodni, hogy kevés a víz, hiszen van, hogy egyik kedvenc horgászhelyemre mire eljutok, négyszer is hídon megyek keresztül a folyókon, noha a hely csak 15 kilométerre van. Kis folyó, nagy folyó, Lajta, Mosoni-Duna, Ágrendszer, Szivárgó, no meg az Öreg-Duna, nem beszélve csatornákról, átereszekről, öblök, a hullámtér......

Fogok én itt mindenféle halat, kicsit, nagyot, békéset és ragadozót, olyanokat, amelyeket a horgászok 95%-a hírből sem ismer, ám amint megfogom az első balatoni keszegemet, úgy tudok neki örülni, mint aki életében először fog halat. Valahogy így tudnám jellemezni ezt a dolgot.
Kezdődik....
Mivel tavakra nem járok, folyton a sodrás az, amihez a horgászataim igazítom, fura, amikor a rezzenéstelen balatoni víztükör elém kerül. Furcsa a horgászat is. Mit össze agyalok, hogy milyen úszókat, súlyt, kapcsot, miegymást vegyek az előző napi horgászboltos bevásárlás során. Ütköző, még ez, még az, úszófix, ...stb. Mind olyan dolog, amelyet sosem használok. Persze rutin valamelyest azért van, sosem lepődöm meg, hogyan is szereljek matchbotra, feederbotra. Szokatlan a rövid előke, mikor a feederen itthon 80-120 centishez vagyok szokva.....Alapból hosszút kötözök....Az etetőkosárról nem is beszélve. Itthon az esetek 80%-ban csak laposólmot kötök a feederre, hisz az aljzaton túró márna amúgy is megtalálja a csalit, nem kell a sok hivatlan géb az etetőanyagra.....itt máshogy működik minden. Aztán csak sikerül megfelelően összeállítsam a felszerelést.
A túlparti verseny nyüzsgése elől elmenekült hattyú
Ez az év szokatlan volt, hiszen a balatoni kiruccanás előtti héten egész napos havazással viccelt meg az április, majd enyhült, újra lehűlt, esett és fújt, fújt a szél. Ez jelentősen befolyásolta a horgászatot. A víz alig tíz fok felett volt, ami szokatlan, hiszen ilyenkor tizennégy-tizenöt fokos "langymeleg" vízben jönnek ki a partszélre a keszegrajok ívni. Keszegrajok.. 
Borúsan kezdődött a verseny
Na azok most elmaradtak, inkább csak egy-egy kóbor példány mutatta, hogy van azért hal a tóban. A verseny napján meg aztán....Az alig fodrozódó letisztult hideg víz alaposan próbára tette a horgászverseny résztvevőit. A matchbottal dobható távolságon belül hébe meg hóba jött csak egy-két unott dévér. A feederbottal próbálkozók pedig elámulva húzták ki a 70-90 méterre bevetett szerelékkel is a küszöket. Pontyról mindenki csak álmodott. Mintha nem is lett volna. Pedig aztán ami etetőanyag meg kukorica bement.....Majdnem azt hittem, hogy a topográfusok újra rajzolják a térképeket a keleti öbölben egy hosszú part menti zátonnyal.....
Csúszdáig csak pecások...
A versenyen a legszélső szektorba kerültünk, kissé a kikötőbe. Itt mélyebb volt a víz, reméltem, hogy van bent hal, kárász, esetleg ponty is. Csalódnom kellett. Keszeg is csak alig-alig, abból is a kisebbek. 
Első jelentkező szabadítása
Sebaj. Lesz, ami lesz. S lett. meglepetés. Ez volt az, ami mosolyt csalt az arcomra, végre olyan halakkal birkóztam, amelyekre vágytam, amelyekhez ritkán van szerencsém. Az egyik a compó volt. Ő trágyagilisztára éhezett meg, s csodás kapás után vehemensen küzdött. 

Dr. compó, compievics a keleti partról
Kardkeszeg
Őt nem sokkal később követte egy szépséges garda, aki szintén csodás elhúzós kapással jelentkezett..... Él itt Szigetközben is a folyókon, na de valahogy mégis a Balatonhoz köthető őkelme, a balatoni látotthal....

A mi családunkban, csapatunkban a nők is horgásznak!
Párom a mezőny egyetlen hölgy tagjaként évről-évre megméretteti magát a rutinosabb férfi horgászok között. S láss csodát, halat is fog, sőt, volt olyan év, hogy sokáig versenyben volt a verseny legnagyobb halát kifogó címért is. Végre a szervezőség is észrevette kitartását és díjazták, mint női horgászt!
Fárasztás közben



Keresztlányunk ismét kiválóan szerepelt a gyermekek részére meghirdetett egy órás snecifogó versenyen, segítség nélkül, és itt ezen van a hangsúly, negyvenhat darab snecit fogott, amellyel harmadik helyezést ért el a versenyen, s gazdag ajándékkal jutalmazták őt a szervezők. 
Boldogan
Ja igen. Az idén keresztlányunk szerezte meg a csapat számára a legjobb eredményt, hisz én is csak a negyedik helyen végeztem a huszonöt főben maximalizált mezőnyben, mindössze 2185 grammal!!!! Csapatban nem fértünk fel a dobogóra, így a tavaly meghódított vándorkupa végre nem az én polcomon porosodik! A CIHERES TEAM nevű csapatunk azért nem adja fel, jövőre számíthat rá az idei győztes SZÁK-TEAM nevű formáció, hogy kemény harcban csapjuk össze horgainkat
Mintha a tengeren lennénk, homályba vész a túlpart

Alig búvik még a nád, mégis betört egy potyesz a cuccossal......csett...
Hosszúra sikerült a verseny. A következő nap a pihenésről, a bográcsolásról szólt, na meg a pecáról. Ám a pecával most kevesebbet foglalkoztunk, a vaddisznóval annál inkább, hiszen édesapám olyan pörköltet varázsolt belőle, hogy azóta is mindenki azt emlegeti. 
Ha ránézek, érzem a zamatát még most is

Esti vendégek a parton

Hát így zajlott ez a néhány nap, s örömmel nézegetjük a képeket, ahol együtt voltunk, együtt éltünk át szép élményeket, jól éreztük magunkat. Hely szűke miatt csak a békéshalas cuccos fért el. Legközelebb nagyobb autóval megyünk, akkor talán befér néhány pergető bot is majd......






Kelt 2017. év Ígéret havának 7.-ik napján