A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blog. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blog. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 26., hétfő

Jókor, jó helyen

Másfeles védett mosoni királyhal (koncér)
Meg tudná valaki mondani, hányszor van az úgy, hogy az ember folyton azon agyal, hogy miért nem fogott halat a horgászatra szánt kevés ideje során??? A horgász keresi az okokat. Több minden is az eszébe jut. Biztos hogy az időjárás változás az oka. Vagy jön, vagy pedig megy egy front. Vagy éppen menni fog, jönni fog, fúj, vagy sem a szél, borult vagy sem az idő. Apad, árad, stagnál, zavaros, túl tiszta, zaccos, a halászok, a rapsicok, a motorcsónakosok, a hajók, a szennyezés, a zaj.....Nem eszik. Jól laktak már, még nem éhesek, pont azt enné, amit nem hoztam, nincs is hal itt....... és sorolhatnám.

Kevesek próbálnak azon gondolkodni, talán valamit nem jól csináltak, nem jó az ereszték, az etetés, máshol másfajta halakat kéne keresni.  Van ki beletörődik a mozdulatlanságba, s csak ül a jelzői mögött. Nem egyszerű a dolog itt sem, folyón. Ahova nálunk -CSAK- a Teremtő rak halat, vagy nagy ritkán az árvíz, de az se biztos, hisz zsilipek uralják felső-Szigetközt, a zsilipeket pedig a vízügy. A telepítésről szóló hírek meg amúgy is csupán Győr, vagy Ásványráró térségéről szólnak. Mirólunk felső-Szigetközben megfeledkeznek. Pedig nem keveset adunk be mink is a közösbe....Néha a Duna hoz valami távoli halastavakból kimosott népséget, de az gyorsan elvonul, mint a nyári zápor, amely még a port sem veri el. Ez hozza azt, hogy nagy is az öröm, ha ilyen helyen fog valamit az ember. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az improvizációs készséget. Hozzásegít a sikerhez. Bizonyítja, hogy igen, jól csináltam, mert fogtam, igen, megállok a "talpamon" bárhol a folyón, mert szót értünk egymással! Kell ehhez az is, hogy ne rosszkor legyünk jó helyen, ne jókor rossz helyen, hanem 
JÓKOR, JÓ HELYEN

Nem vagyok nagy harcsahorgász. Évente néhányszor teszek próbát a megfogásukra, kisebb, nagyobb, többnyire kisebb sikerrel. Aki lejár a Mosoni-Dunára, tudja, hogy itt még a "hüle" is tud harcsát fogni, csak be kell lógatni a kukacot, annyi van. Na ja. A sörösüveg méretűek. :-) Vagy még annál is kisebbek, esetleg az ötven centi körüli kölkök. Nem kell az estére sem várni, nappal is elkapja a horgot ez a falánk ragadozó. Nagyobb a probléma akkor, amikor nagyobb harcsát szeretne az ember fogni. Csónak híján partról kisebb dimenzióban. Na nincs az a horog, vagy az a csali, amire a kis harcsák fel ne rágnák magukat. Vagy mégis? Van mikor beválik a "nagy csali, nagy hal" már-már Murphy törvénykönyvébe illő közhely. A sok kis harcsa mellett már nagynak számít a méretes is, pláne a harcsázáshoz csak ímmel-ámmal hozzáálló folyóparti "-amatheur-" harcsahorgásznak is, mint amilyen én is vagyok. Így számomra örömteli volt az, hogy idén már másodjára is megadatott, hogy méter közeli bajszost sikerült becserkésszek. A márciusiról már olvashattunk, de a szeptemberi Mosoni-Dunán fogott harcsámra éppolyan büszkén tekintek, mint a tavaszi párjára. Kishallal (15 cm-s bodorka) csalizva, meglebegtetve a parttól 5 méterre sikerült támadásra bírjam a hareszt. S meg is fogtam. Elmondhatom, JÓKOR voltam, JÓ HELYEN!
Nekem ő már nagynak számít! :)
50 cm-s péklapát
Néhány nap elmúltával egy jó barátommal vizsgáltunk meg egy Dunából lejövő ágvizet. Érdekes módon itt nem kellett szemetet szedjek a parton, mert nem volt! Kulturált emberek járhatnak ide! Még csak etetőanyagot sem vittünk. Minek. Ahol olyan halsűrűség van mint ezen a vízen, oda majdhogynem az ember ujja is elég, ha bemártja azt a vízbe. Na neeem.....:-) Ez azért még sincs így, bár nem sok híja van. Semmi más, csak két fenekezőbot, ólom, horog, vastaggiliszta. S igen, volt, hogy sok volt a két bot!!! Nem egyszer mindkettőn egyszerre jelentkeztek a kapások, húzások. Dévérek, fél kilótól, két kilóig, sügerek 20-26 centisek verekedtek a csaliért. Elemi erővel harcolt egy testes szilvaorrú keszeg is, amely eddigi legnagyobb szilvaorrúm, amit fogtam! Többször is kitört, nem adta könnyen magát.

Szinte hihetetlen volt. Egy óra alatt mindkettőnknek meglett volna a kvóta, ha nem engedjük vissza a halak jó részét, elvíve csupán annyit, amennyire szükség van otthon. Jó az arany középutat tartani! Szerintem szélsőség a C&R horgászat és a C&F (catch and filéééz) horgászat is, a kettő közt lenni valahol, az az ideális, hol az egyik, hol a másik irányba elmozdulva, de maradva az arany középút ösvényén. Mondhatni harmonikus. Egy három órás peca egy ilyen természetes vízen jó időre feltölti a horgászt élménnyel. Micsoda húzások, kapások, fárasztások, kitörések, üresre vágások, leakadások, gyönyörű környezetben egyszóval élménypeca. Húúúú... de JÓKOR voltunk JÓ HELYEN!


Szilvaorrú a javából, csupa erő, saját rekord a 35 cm 
Párába burkolózó szeptemberi hajnal
Ha kint vagyok a folyón, távol az urbanizált végzete felé rohanó mai világtól, szembenéz velem az éjjeli portyáról hazatérő róka, nézem ahogy a hajnali párában fejét hátraszegve bőg a szarvas vastag párát fújva, látom a madarak táncát, hallgatom énekét, nézem a mozgó fák ágait, az alá-aláhulló sárguló faleveleket, miközben végigsimít arcomon a  kelő nap sugara, tudom, hogy JÓKOR vagyok JÓ HELYEN!
Ígéret földje (vize) 

Mosoni marconák...:)
Ma Földanya (szeptember) havának huszonhatodik napján tettünk meg egy kört éppen a nap körül azóta, hogy elindítottam ezt a horgászblogot. Kicsit más szerettem volna lenni, kicsit máshogy írni mint a többi blogíró, mást letenni az asztalra, mint egy közismert horgászoldal, reklámmentesen, függetlenül mindenkitől, megfelelési kényszer, kötelezettségvállalás nélkül. Célom megismertetni az embereket olyan halfajtákkal, amelyek velünk élnek, mégis méltatlanul mellőzve vannak, vagy nem is ismertek, pedig itt vannak és csodás élményekben gazdagíthatják a horgászt. Szeretem közzétenni a halas recepteket, értékes emberek tevékenységét bemutatni riportcikkeken keresztül, saját novellákba, versekbe, monológokba öntve bemutatni az élményeket, hogy milyen is a horgászélet egy szelete itt Szigetközben. Örülök annak, hogy ez részben megvalósult, s ösztönöz a további munkára az, hogy van még miről, s legfőképp kiknek írnom.

Köszönöm a többi blogírónak, hogy befogadtak maguk közé, köszönettel tartozom azoknak közülük, kik jó tanácsokkal segítettek az indulásnál, itt kiemelném Schmidt Bencét, nem feledve persze a többi régi blogírót, kiknek munkássága hatott rám is, úgy, hogy nem kellett senki bőrébe bújjak. Köszönettel tartozom az olvasóknak is, akik visszajárnak hozzám, itthonról és külföldről. Azt hiszem, egy évvel ezelőtt, mikor belekezdtem ebbe a munkába, mely számomra inkább kellemes elfoglaltság, mint törődés, még nem tudtam, de most már sejtem, hogy JÓKOR voltam JÓ HELYEN!


Kelt: 2016. év Földanya havának 26.-ik napján