A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kisbodak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kisbodak. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 6., csütörtök

Térdig tavasz, azaz halak medvehagymában


Egy pillanatnak tűnt csupán. Mintha itt se lett volna, úgy eltűnt. A kikelet úgy eltakarította a tél utolsó maradékát is, hogy nyoma sem maradt sehol, csupán az emlékezetben. Történelemmé formálódott. A természet olyan varázslatot mutatott, amelyre évről-évre rácsodálkozom. Először a hóvirágok tenger serege színezte fehérre az erdőt, majd megjelent a gólyahír is. Aztán medvehagyma bújt elő a száraz avar alól, s a hajlatokban ibolya kéklett szelíden. Közben zöldellni kezdett a folyóparti fűzes. Nem sokkal később barkát fésült ki a szél a fűzek frizurájából. Magában hordozta a tavasz a megújulást, az újrakezdést, a reményt!

Ekkor már a folyóparton talált némelyik este. A víz még nem heverte ki teljesen a január kettős csapását. A vastag jeget, s azt a több száz kormoránt, amely itt "vendégeskedett" a Mosoni-Dunán majd egy hónapig. Ez meg is látszott. A korábbi évek tapasztalataival ellentétben igencsak ritkaságszámba ment a kapás, s a halfogás nem csak nálam, hanem az ismerős horgásztársaimnál is. 
Fázós márciusi bodri

Eljött egy kora este, amikor leesett az állam. A Mosoni-Duna túlpartján egy kisszerszámos halász (táplis) egy óra kitartó hálóhúzogatás alatt kivarázsolt egy négy kilós folyami tőpontyot, valamint öt darab kiló feletti paducot az alig másfeles part menti sávból. Elképesztő. Persze a természetes vizeken tavaly január elsejétől betiltották a halászatot. Aha. Persze. Ja. Öreg vagyok én már papagájnak......Bohócnak meg mégúgy. Annyi mindennel tömik az emberek fejét, hogy hihetetlen, kihasználva azt, hogy az írott szóra sokan még mindig úgy tekintenek, mint valami megdönthetetlen szent és sérthetetlen dologra. Csak azért mert valaki leír valamit, terjeszti, még nem feltétlenül biztos hogy igaz.....

Kisdomi
Horoggal viszont megfoghatatlanok voltak a halak, akkor is, mikor 14-es előkével, 14-es horoggal, 2 grammos úszóval, etetve, finoman úsztatva, pinkivel, csontival próbálkoztam egy visszaforgóban, méteres, másfeles, kettőhuszas mélységben, változtatva az ereszték hosszán. Pár nap múlva sem sikerült néhány csoffadék kis keszegen, kisdomolykón kívül mást fogni. Persze a tavakra járó "sporik" büszkén pöffeszkedve meséltek a napi több darab kifogott pontyaikról, ám engem nagyon nem hozott lázba a mutatvány. Többre becsültem azt a néhány vadvízi keszeget, hisz nekem azok okoztak élményt, mellesleg pediglen a folyó adta az örömöt, nem a "tógazda"! Igaz, én a folyón ritkábban is látok pontyot. Lényegesen kevesebbszer. Hanem aztán rá kellett döbbenjek, a folyón is megváltozott a helyzet....
Medvehagyma, amerre látok
A hónap közepén a Mosoni-Duna egy másik szakaszán próbálkoztam az első hirtelen enyhülés idején, egy fenekezővel feederkosárral etetve, illetve egy sima tányérólmos márnahurkos szerelékkel. Fura a Mosoni-Duna. Alig ötszáz méterrel voltam lejebb, s teljesen más környezet fogadott. Lassú, alig folyó víz, szélesebb vaskosabb szakasz, mederközépen gyorsabb víz. Másfeles, egyhetvenes mély vízben olyan kapásaim voltak, hogy csak kamilláztam. Hirtelen nagy és erőteljes odahúzások, s ment a bevágás, ám luft, és luft. Kezdtem bepöccenni. Az ólmos fenekező egy vastaggilisztát kapott a horogra, az etetőkosaras pedig két szem csemegekukoricát. Ahogy nehezedett a délután, apró csipegetős kapás jelentkezett gilisztára. Bevágás, és két perc múlva már a merítőben pihegett a folyami pikkelyes alig két kilós pontyocska. Egy óra múlva jött a társa, igaz, ő a csemegekukoricára éhezett meg, s súlyban is húsz dekával kevesebb volt a társánál. Örültem, hogy aznap mindkét botom kivette a részét a munkából. Na ide lejövök másnap is, fogadkoztam magamban.
Idei első pontyom a Mosoniból
Nem sokkal később egy óra múlva jött a második

Áradó Mosoni
Ember tervez..... Ám aki folyón horgászik, tudhatja, hogy nincs két egyforma nap. Az enyhülés megfonnyasztotta az Alpok hegyeit, s az esőzések segítségével meghízlalta Szigetköz folyóit. A Lajta egy pillanat alatt jócskán meglöttyent, elérte az első fokú készültségi szintet, s a Mosoni-Duna ennek következtében megsárgult, megnőtt, s tele lett uszadékkal, horgászhatatlanná téve azt. Mivel tavakra nem járok, oda jegyet sem veszek, így beszűkültek a lehetőségeim. Most lenne jó viszont a Balatonon horgászni. Az viszont nincs itt, s idő és lehetőség sem adott arra, hogy leruccanjak. Arra ott lesz az április vége....Azzal kell beérni, ami van. Meg kell keresni a lehetőséget, ami itt lehet a lábam előtt. Ez az egyik alapelv itt Szigetben. Keresni kell a helyeket, a halakat, az utóbbi időben sajnos már a keszeget is. Gyorsan lefuttattam a "biowinchesteren" a szóba jöhető helyeket így árvíz idején, s meg is találtam a megoldást. Örömömben dúdolni kezdtem a Pokolgép egyik feledhetetlen számát: "Tökfej, nem leszek, van belőlük elég...."

Tudtam, hogy Kisbodakon a Kristóf-híd megfogja a vizet, a felette levő ágrendszer pedig többnyire meghorgászható, ha be lehet jutni. Ám most nem lehetett..... 
Na itt se megyek át kocsival

De jó lenne a két sodor közt horgászni....

Szépen kijött a víz a partra
Nem messze a híd felett kinéztem egy helyet, ahol többször horgásztam már. A víz itt is kint volt egy kicsit a parton, de lassú volt és látszólag uszadékmentes. Lesz ami lesz, bedobtam. Miközben lassan öregedni kezdett a délután, pár csokor medvehagymát gyűjtöttem otthonra, amelyek olyan mennyiségben nőttek az ártéri erdőben, hogy zöld szőnyeggé varázsolták a pár nappal azelőtt még fakó avar alkotta aljzatot. Éppen befejeztem a szüretet, mikor szemem sarkából azt láttam, mintha a jobboldali botomat megütötte volna valami. Hirtelen ott teremtem a bot mellett, leguggolva, s akkor érkezett a második ütés. Határozott kapás a vastaggilisztára. Vajon ki lesz az elkövető?-gondolkodtam, mikor erőteljesen meghajolt a botspicc. A bevágás nem is váratott magára, s éreztem, rúg valami a bot végén. Hamar partra segítettem egy csodaszép majdnem kilós szép színezetű márciusi menyhalat! Aznap nem sikerült több kapást kisajtoljak a helyből, de ezt akkor nem bántam.
Méghogy csak novemberben-decemberben fogható...na persze, hiszi a piszi!
Egy kis idő múlva hirtelen berobbant a kikelet. A vizek visszább húzódtak, s egyszer csak zöld lett minden. A madarak szenzációs koncerteket adtak, a vadak is megsokasodtak az erdők alján, mókusok ugráltak vidáman a fák ágain, szürkületkor pedig bőregerek csináltak álkapásokat a bevetett botokon. Bagoly suhant át a víz felett, s a mezőkön kecsesen emelgette hosszú lábait a gólya. Nosza, próbálkozni kell, hátha harcsa is akad a horogra. Egy kiváló helyet próbáltam, vízparton nőtt fűz vízben összegubancolt gyökérzete mellett, ahol majd két méteres a víz, s a folyó is rendkívül megszűkül és mederközépen gyorsul. A sötétedés negyed órájában két hatalmas ütés érkezett az öreg de megbízható Germina üvegbotra, amely nem egy jobb harcsát partra támogatott a léte során. A bevágás viszont nem hozott sikert, a horogról lepucolta a bajszos a vastaggilisztából font öklömnyi csokrot. Na majd máskor talán.
harcsára várva

Gyökérzet elé lógatott csali
Nem kerülhette el a figyelmem a természet ébredése. Udvarló vadkacsák, vadgerlék, az évek óta ugyanott látható szürke gém, a vízre lecsapó küszvágó csér, az éledező, hangosodó békakórus, az őslakos kormoránpár, amely beleillik a környezetbe, s örül hogy megszabadult a télre beköltözött téli rokonoktól. A friss zöld illat, a túlparton óvatosan lépkedő őz, a téli bundát levető foszlott sunyiképű róka...
hullámzó Szivárgó-csatorna


Hajnali keréknyomaim a harmatos réten
Nem is alakulhatott volna szebben a hónap vége, minthogy egy másik helyen próbáljam a nagy sodrás és egy enyhe visszaforgó határán úsztatva a békéshalak megfogását. Csodálatos időben derékig levetkőzve szívtam magamba a nap erejét. S élt a víz. A küszök gyors rángatásokkal tüntették el az úszó vékony narancsszínű antennáját. A mélységet változtatnom kellett. Ekkor kevesebb kapás, ám annál változatosabb volt. Szinte mindegyik halfaj máshogy jelentkezik. A bodorka egy kis csippentést követően lassan lefelé húzza az úszót. A szilvaorrú keszeg éppen egy centit süllyeszt, majd oldalvást indul. A dévér, főleg ha nagyobb, egy pillanatra megtorpantja az úszót a sodrás által történt mozgásában, s lassan a meder közepe felé indul. A paduc két gyors kis rántást követően hirtelen megállítja az úszót. A márna elakadós jellegű kapással mutatja a kis úszón hogy ott van a szeren....és még sorolhatnám. Fontos a gyors bevágás, hiszen hamar odébbáll a pikkelyes, s jót nevet a rozsdás reflexű pecáson.
Domik mindenütt az elsők között érkeznek

Nagyon jó móka az, mikor az ember kiül a folyóra, beetet, s megpróbálja megtippelni, hogy melyik kapást melyik halfaj követte el. Ha sikerült megakasztani, akkor pedig izgalommal várja a horgász azt a pillanatot, amikor bebizonyosodik hogy jól tippelt-e. Na ez az igazi tipp-mix! Ahogy nő a vízparton eltöltött üzemóra, úgy lesz egyre jobb a tipp és a beválás közti arány, bár a száz százalékot sosem éri el, tehát izgalom az marad mindig. Ezen a napon, mikor szinte nyárias volt a délután széles volt a repertoár. Domolykó, küsz, sujtásos küsz, bagolykeszeg, karikakeszeg, szilvaorrú keszeg, bodorka, paduc adta a fogások jó részét. Akadt egy márna is, ám sajna rögtön a kagylópad felé húzott, s az előke ennek áldozatul is esett. Egy csuka is rávetette magát a szerelékre, épp megláttam a kifliben hajló testét, mikor nyeste is a zsinórt. Bezzeg ha lejár a tilalom, eltűnik még a környékről is a piszok....A bodorkák nagy hullámokban érkeztek, ívásra készülnek, hiszen mind kerek hassal dorozsmásan kerültek horogvégre. Legnagyobb közülük 23 centis és 275 grammos volt. 
Dorozsmás vésettajkú
Noha a paduc ívási ideje későbbre datálódik, a kifogott 30 centis példány nászruhás, dorozsmás volt, folyt belőle a tej, holott még csak március vége felé járt a naptár. Az erdőket betöltötte a medvehagyma fokhagymára emlékeztető illata, a fák lombokat kezdtek növeszteni, a sás megzöldült a part mentén, s a madarak élénk részeivé váltak a természetnek. Térdig tavaszban, kacag a kikelet.





Kelt: 2017. év Szelek havának 7.-ik napján


2015. október 18., vasárnap

Pergetés Kisbodakon meglepetéssel

Hosszú esős napokon vagyunk túl, mintha már novembert írnánk, ám a szombat derengő reggellel, bizakodó napsütéssel köszöntött. Az ebéd elfogyasztását követően tervezgetni kezdtem, hova is menjek horgászni, mire is horgásszak. Mivel az elmúlt héten bolognai bottal véletlenül fogtam egy kiscsukát, arra az elhatározásra jutottam, hogy megvallatom a kis patakot, de ezúttal pergető felszereléssel. A bot, amelyet magammal vittem, egy 210 cm-es két részes ARNO Elite Spin Medium könnyű kis pergetőbot volt, amely tökéletesen megfelelőnek ígérkezett a kis patak megdobálására.
Hátha van domi is a patakban

Csalik tárházát cipeltem magammal oldaltáskámban, de leginkább a kisebb körforgókban, bogarakban (domolykóra is számítva) illetve támolygókban bíztam. gondoltam néhány kis csuka, balin, sügér, vagy esetleg domolykó lapul a nádfal, vagy a zsombékok mentén.



kisebb csukáknak ínycsiklandó falatok
Persze mire kiértem a kiszemelt helyszínre, elkezdett borulgatni, s néha meg is cseperedett az eső. A kis patak egy pár száz méteres szakaszát sikerült átvizsgáljam egy jó óra alatt, minden különösebb eredmény, még egy odavágás, utánaúszás nélkül. Sejtettem, hogy valami nem lesz oké, mert az elmúlt héthez képest jó húsz centivel kisebb volt a víz a patakban, amelyen csodálkoztam, hisz az elmúlt napok esőzései nem ezt indokolnák.

Az eső ismét cseperegni kezdett, ekkor úgy döntöttem, nincs meg bennem a kellő kitartás, feladom. Össze is raktam a botot, beszálltam a kocsiba, s indultam, ám átvillant egy gondolat, hogy ide már csak néhány kilométer Kisbodak, s legendák szólnak a kisbodaki ágrendszer félelmetes csukáiról. Nem veszthetek semmit alapon, hamar arra fordítottam a kocsi orrát, s néhány percen belül a helyszínen voltam. A víz a reméltekkel ellentétben rendkívül átlátszó és tiszta volt. Összeraktam a botot, s felraktam egy sima rézkanalat.

A part mellett álltam meg, ott volt egy kikötött csónak. A meder a csónak orráig nem érte el a 60 centis mélységet. A víz fenekén láttam a faleveleket, illetve egy bent fekvő ágat. Magam elé lendítettem a kanalat, nagyjából a csónak orráig, hogy megnézzem, hogy mozog a vízben. A lassú bevontatás felénél járhattam, mire egy sötét árny kijött a csónak alól, egy szinte nem is érzékelhető időre megtorpant, ezt követve egy pillanat alatt ott termett a vízben haladó kanál mögött, majd habozás nélkül rávetette magát. Akadt! Szinte fel sem fogtam az eseményeket, ösztönszerűen történt a bevágás, ami inkább csak beemelés, vagy zsinórmegfeszítés volt, nem is emlékszem...

Ami ezt követte, az elképesztő volt. Egy akrobata ügyességét túlszárnyalva jöttek a fordulások, fejrázások, tripla szaltók, és még nem látott mozdulatok, megspékelve néhány kitöréssel. Az egészben az tetszett a legjobban, hogy mindent láttam, a víz tisztaságának köszönhetően. Az elejétől, a végéig. Ilyen még nem volt, máskor csak a víz felszínén látható harcot érzékelem szemmel, s a bot viselkedéséből, a rángatásból, húzásból következtetek arra, mi is történik. De most nem így volt, most láthattam mindent, s minden mozdulat bevésődött az agyamba, örök élményt adva ezzel. A harc eközben tovább folytatódott, miközben lassan a partra kényszerítettem az elképesztő méretű csukát, mert hisz ő volt a tettes. 
tarkófogás

Egy tarkófogással (alig bírtam átfogni, oly vastag volt) partra emeltem a krokodilt, hisz ekkora méretben már ráfogható, hogy szinte az, s szinte fel sem fogtam a történteket, oly gyorsan történt minden. Szinte még nem is gyönyörködhettem a tájban, a folyóban, meg sem nézhettem, hogy hogyan is mozog a rézkanál, máris eredménnyel, és micsoda eredménnyel alakult a horgászat.

Ritkán pergetek, ritkán jut rá időm, s természetes vízen nagy öröm minden pergetve fogott hal. Ez a csuka pedig nálam a 2015. ragadozója címet nyerte el, és nem csak a tekintélyes méretei miatt 75 cm hossz, 4,8 kg súly, az elképesztően gyönyörű színek, hanem maga a körülmények, a látvány és a harc miatt is, nem beszélve az első dobásról. 
Épphogy, de erősen akadt

Egyéni rekord is született, hisz az első dobástól számított 5. másodpercben már hal is akadt. Szinte hihetetlen, de volt idő, hogy más horgászoldalakon támadásoknak voltam kitéve, hogy csak menyhalazok, meg "értelmetlen" halakat fogok, nem értek a ragadozóhalas horgászathoz, a pergetéshez meg pláne nem, meg ugyan már, mit is akarok én. Csupán csak ezért, mert nem hangoztattam a ragadozós fogásaim, vagy mert nem fogtam nagyokat...
Természetes vizeken nehéz nagyot fogni, és ritka is, de nem lehetetlen..

Hát annyit tudok mondani így utólagosan, hogy tévedni emberi dolog......


csodás mintázat, vörösbe átfutó farokszín, tekintélyes méretek

Egy túrázónak köszönhetően sikerült ez a kép, ahol mindketten mosolygunk

Tény, hogy jókor voltam jó helyen, működött a megérzés, illetve az, hogy a természetes vizeken élő ragadozók ha éhesek, nem igen válogatnak, s bizony jók még az egyszerű rézkanalak.....


Kelt: 2015. év Megvető havának 18.-ik napján