A következő címkéjű bejegyzések mutatása: matchbot. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: matchbot. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 22., péntek

Finomszerelékes úsztatás télen

Egészen bizonyos, hogy vannak a téli időszakban olyan fagymentes napok, amikor simán használni lehet a kis gyűrűkkel ellátott match botokat, nem kell attól tartani, hogy azok befagynak. Régen megdőlt az a tézis, hogy a folyami keszegnép gödrökbe húzódva tetszhalott állapotban várja a felmelegedést, s nem lehet horogra bírni őket. Ki talált ki ilyet, s ki terjesztett ilyen ostobaságot egyáltalán?? Évtizedekig...
Nehezebb feladat igaz, nagyobb tudást igénylő, de egyáltalán nem lehetetlen! De nem ám...

Kifejezetten élvezem ilyenkor a békés halazás valóban finom szerelékes módszerét. Akkor, amikor egy három órás peca során feederbottal talán néhány kapást ki tudok csikarni, esetleg pár darab fonnyadt kis keszeget meg is fogok, addig matchbottal úsztatva van hogy 15 másodpercet se kell várni a kapásra, s a halra, s van hogy minden eresztésnél (úsztatás) kapás van, s van, hogy szinte egy métert is alig megy az úszó a sodrással, máris a mélybe rántja valaki. Nem mellékesen pedig kuriózum ilyenkor friss keszeget hazavinni, s a kedvencemet, a paprikás lisztben forró olajban kisütött keszegeket ropogtatni este a televízió előtt....

Ehhez viszont.....

Néhány gondolattal szeretnék segíteni azoknak, akik kacérkodnak a téli folyóvízi keszeghorgászattal. Ha még tudok újat mondani.....

Jéghártyás a visszaforgó sarka
Helyszín:

A leges legfontosabb a megfelelő helyszín kiválasztása. Ne sajnáljuk feltérképezni az ismert, vagy a kevésbé ismert folyószakaszt. Nem kell kilométereket menni. Érdemesebb meglassuló, mélyebb szakaszt keresni, esetleg visszaforgóval, sekélyebb platóval. Nem árt olyan helyet keresni, amelyet azért a téli nap több órán át is simogathat. Még ha csak sétálni is megyünk ki a fagyos időben, akkor sem árt tekintetünkkel végigpásztázni az esetlegesen szóba jövő helyeket, mivel a halak gyakran elárulják ottlétüket. Én a küszök gyűrűzését szoktam keresni. Ahol télen ott a küsz a felszínen, ott lesz vele a keszeg is a folyó fenekén, vagy éppen kicsit felette. Vagy sajnos azt is árulkodó lehet, hova járnak azok az átkozott kárókatonák. A hely amelyet legutóbb választottam, egy kövezés mögötti törés, ahol 2-2,7 méteres mély volt a víz, de a part felé gyorsan sekélyedett. Kis örvények, enyhe visszaforgó is jellemezte a kiválasztott helyszínt. és ami a legfontosabb, láttam gyűrűzni a küszöket!

Szélborzolt letisztult vízfelszín
Etetőanyag:

Enyhén aromásított folyóvízi etetőanyagot használok, vörös, vagy fekete színben. Nem szabad túletetni őket. a 2-3 fokos vízben elég ha épp az aroma odavonzza őket. Sokan túlzásba viszik ezt is. ilyenkor is kilószám dobják a gombócokat, literszám szórják a csontit. Egy 2-3 órás pecára nekem elég max. 3  gombóc és kb egy, másfél deci csonti. Ha paducot sejtek a vízben, nem hagyok ki egy kis pékárut sem, de itt is legfeljebb egy zsemle szolgáltatja az ínyencséget. 



Felszerelés:

Nem szeretek extra finom cuccal horgászni, mert ha bejön egy komolyabb játékos, amire azért jó esély van, nem biztos hogy sikerrel megfogom. 18-as főzsinór, 16-os előkezsinór, s a végén 14-es kis horog. Ennél kisebbet nem kötök, tapasztalataim szerint a horog esetében a túlfinomítás sok esetben a nagyobb testű halak lefordulását eredményezte nálam. Egy időben 12-es előkezsinórral és 16-os főzsinórral toltam. Nem jött be. Sokszor elfeledkeztem a vékony előkéről, s reptettem a halat, így elő-előfordult hogy leszakadt a halacska, s ekkor még nem beszéltünk a beeső testesebb márnákról, koncérokról, amelyek hűűűű. Téptek böcsülettel. A sodrás erejétől függően két ponton rögzített folyami cseppúszót használok 3-5 grammos méretben. 5 gramm fölé itt sem megyek. A 2 grammos úszó pedig már kicsi, nehezen tudom lassítani, vagy meg-megállítani a sodorban. A szereléket úgy súlyozom ki, hogy az úszónak csak az antennája legyen a víz felszíne felett. Helytelen, s sok horgásznál látom hogy az úszót nem súlyozzák ki eléggé, s az úszótest egy darabja is a víz felett van. A szerelék így durva marad, a hal megérzi a nagyobb ellenállást, s a kapások elmaradhatnak, vagy ritkábbá válnak.

Komolyabb keszeg
Csali:

Többnyire csontkukacot használok. Megfigyeltem, legjobb a három szem. A négy sok, a kettő meg kevés. A három csonti frissen feltűzve eláll, három irányba mutat, s kellően izeg-mozog, ami nem kerüli el a halak figyelmét. Nagyon oda kell figyelni a csontik állapotára. Ha egy hal meglapítja, de nem viszi el a csalit, le kell cserélni, mert csökken a következő kapásunk esélye. Ne sajnáljuk a gyakori csonti cserét. Ha jobb az idő, én szoktam egy szem csemegekukoricával is úsztatni, a téli időszakban a bodorka, a jász nagyon szereti, ám tudni kell, hogy a többi keszeget lehet hogy szelektálom ezzel, azért is maradok inkább a csontinál, bár néha megpróbálom a kukoricát is, hátha....
Pinkivel is érdemes horgászni, de nálam nem hozott több halat, sőt kifejezetten a kisebbek serénykedtek a pinki körül. Télen meg szúnyoglárvához jutni.. pffff. Szóval maradok inkább a jó öreg csontinál. A hidegben eléggé leállnak, alig-alig mocorognak, a hideg vízben pedig két úsztatást követően szinte már mozdulatlanok. Ez nem baj. A sodrás jó barát ilyenkor, meg-meglibbenti a kis horgon levő csontit, s az kellőképpen felhívja magára a halak figyelmét, amelyek a letisztult téli vízben messzebbről is meglátják a csemegét.




A horgászat megkezdése:

A horgászat kezdetekor, amíg egy kicsit összeáll az etetőanyag, egy szem csemegekukoricát tűzök a horogra, s letapogatom a meder alját, a horoggal, milyen mély az a szakasz ahol az úszót kívánom vezetni, van e hirtelen törés, mélyülő, vagy sekélyülő szakasz, esetleg akadó, valamint merre dolgozza a sodrás a cuccost. A szereléket úgy állítom be, hogy a horog a fenék felett 1-3 centire legyen, esetleg enyhén érintse azt, s a sodrás belső, lassabb része enyhén pattogtassa azt a meder fenekén. Ha szerencsénk van és a sodorvonalon vezethetjük a szereléket, ne essünk kétségbe, a halak kifejezetten szeretnek ráállni a sodorvonalra, vagy annak külső és belső részére, egy kisebb visszaforgó szélére, egy padka mellé. (méghogy gödrökben alusznak, telelnek, na ne máááá')  El fogja kapni az eléje sodródó táplálékot.

Deres part
Ami a lényegét adja ennek a típusú módszernek az az, hogy a halnak nincs ideje kóstolgatni, szagolgatni, mammogni a csalit, gyors döntést kell hoznia, ha meg akarja tömni a hasát. Vagy azonnal elkapja a feléje sodródó csalit, vagy hagyja maga mellett elmenni, s akkor éhen marad, vagy a társa kapja azt el. Többnyire nem kockáztatják meg az éhen maradást! Ezért is sikeresebb nálam ez a fajta peca, mint a feederezés. El is gondolkodtam azon, hogy megválok a feederbotjaimtól. (van kettő). Nem igazán használom ki őket. Minek porosodjon akkor.....

Szóval lényegesen eredményesebb a finom szerelékes úsztatás, s a Mosoni-Dunát kedves blogíró barátom szerint pontosan erre a módszerre találták ki. S milyen igaza is van. Örömmel vettem, most már nem az első horgászatot, melyet közösen merényeltünk meg a folyó partján...


Etetés:

A horgászat tervezett időtartama határozza meg a mennyiséget. Télen sosem dobok be két egykezes gombócnál többet a horgászat kezdetén. Amíg az első keszegek nem jelentkeznek, addig meg nem is etetek rá. Akkor etetek rá, ha lanyhulnak a kapások. Akkor is csak "aromásítok", nekem elég egy-egy fél gombócnyi. Van, hogy egy egykilós etetőanyag 2 horgászatra is elég. Ha nagyobb tömegben érkeznek a halak, akkor azért elfogy a kilós is, de ez ritka....

Az érkezők:

Az első jelentkezők általában a küszök. A fenék közelében nem sok van, ám ilyenkor le-letévedhet belőlük néhány darab. Később, amint megérkeznek a komolyabb keszegek, a küszök a felsőbb vízrétegekbe húzódnak. Érdemes figyelni, ha a keszegek szerepét átveszik a snecik, akkor nem árt bedobni egy gombócot, esetleg fél marék búzát, egy marék csemegekukoricát, hogy a jobb halak visszataláljanak a meghorgászott szakaszra. Folyószakasztól függően jöhetnek karikakeszegek, bagolykeszegek, dévérek, kárászok, bodorkák, szilvaorrú keszegek, jászok, paducok, kisebb domolykók, valamint királyhalak (leánykoncérok), amelyek főleg nálunk igencsak elszaporodtak. Esélyes hogy beugrik egy-egy márna, vagy ponty, bár az utóbbi hónapokban igencsak megapadt mindkét bajszos populáció a Mosonin. A telepített zsírgombóckákat hamar kiszedegették, a marcik pedig érthetetlen okból igen csak megritkultak.


A halak nyüzsije odavonzhatja a ragadozókat is, egy-egy csuka bizony gallyra vághatja a horgászatunkat, ha megjelenik az etetés környékén. Ezt kiküszöbölendő egy úszós csukázót közel az etetéshez mindig elhelyezek. Általában megóvja az etetést ez a módszer, ugyanis ha van kroki, az rástartol a könnyű prédára. Bizony ha szerencsénk van beugorhat a márna is. Az úszó sokszor nem merül el, csak épp irány vált, megtorpan, egy fél centit megmerül, ilyenkor érdemes bevágni, mert a halak finomabban is ehetnek, nem biztos hogy úszóelhúzós kapással jelentkeznek. Én a klasszikus kapást szeretem, mikor éppen megtorpan az úszó, aztán elindul a mély felé szép lassan. Ez a mutatvány általában nagyobb testű halra vall.

Az úsztatás

Az úsztatás a legkönnyebb a sarkantyú végéről. Ez végül is majdnem ugyanolyan, mintha nyáron benn állna az ember a vízben, s szépen maga alá úsztatgatna. De nem mindenütt találni sarkantyúkat. Nehezebb a partról végezni a műveletet, hiszen ha feszesen tartjuk a zsinórt, a szerelék egy félkört ír le, s épp az etetésünk alján szedegető nagyobb testű halak elől úszik ki a partra a csalink.

Egy kis zsákmány
Úgy kell a parttal párhuzamosan vezetni az úszót, hogy feszes maradjon a zsinór, hogy a felszereléssel mindvégig kontaktusban maradhassunk, hiszen a gyors kapásra azonnal reagálni kell. Nincs idő arra várni, hogy a hal majd szépen elindul, meg húzogatja egy kicsit, tologatja az úszót. Ne feledjük, folyón vagyunk, nem tavon, itt teljesen máshogy vezetik elő a halak az attrakciót. A parttal párhuzamosan az etetés vonalán ereszteni az úszót bizony nem egyszerű feladat. Én úgy csinálom, hogy végig kontaktban vagyok a felszereléssel, s a kinyitott felkapókar alól vezetett zsinór a jobb kezem közt ereszkedik, miközben a bal kezemmel finoman adagolom a dobról a zsinórt, úgy, hogy az úszóig ne jusson el a rángatás, mozgás, az mindvégig egyenletesen haladjon. Ha kapás van, a zsinórt a bothoz fogva azonnal megy a bevágás, s a másik kéz már vissza is lökte a felkapókart, így már dolgozhat az orsó, amint elindul a hal. Nem egyszerű, de bele lehet jönni. Itt is van több lehetőség. Eresztjük a szereléket a sodrással, ami néha a partról úsztatásnál azt eredményezheti, hogy az úszó beelőzi a szereléket. Ez nem jó. Ezért azt javaslom, egy nagyon picit fogjuk vissza a cuccost, éppen lassabban mint maga a sodrás. Igaz, ilyenkor érdemesebb egy kicsit hosszabb mélységet hagyni, hisz a visszatartott úsztatásnál a teljes szerelék nem merőlegesen halad a vízoszloppal, hanem egy kicsit ferdébb szögben, így a hosszabb eresztékkel megtarthatjuk a csalit a horoggal éppen a meder felett. Meg-megállíthatjuk kissé a szereléket, valamikor ez is eredményt hoz, hisz ilyenkor a csali néhány centit el-elrugaszkodik a mederfenéktől, s a hirtelen megtorpanás, vagy elindulás jobban felkeltheti a halak érdeklődését. Én a horgászat során minden variációt kipróbálok, s amelyik a leginkább beválik, azt alkalmazom.

A fárasztás:

Ne higgyük azt, hogy a hideg vízben a halak gyengék. Igaz hamarabb kifáradnak, de a megakasztáskor, s közvetlenül azt követően bizony megmutathatják erejüket. A testesebb karikák, szilvaorrúak bizony becsülettel beleállnak a sodrásba, s akkor még nem beszéltem a koncérokról, izmosabb paducokról, beeső márnákról. A matchbot bizonyos mértékig kidolgozza a halak ellenállását, én mégis a féket úgy állítom be az orsón, hogy egy hirtelen kitörés ne okozhasson meglepetést. 

Loccs

Loccs 2 


Hideg vizi jász

Hangulatos a kint lét. Nincs nagyon ember ilyenkor a parton. Csendes a természet, legfeljebb a vadkacsák pocsolnak néha. Hideg párát lélegzik ki az ember, s rávörösödik az ujjak vége a parafamarkolatra. Szállingózó hódara csiklandozza a vörösre fagyott orrhegyet. Leülni nem jut eszébe a horgásznak, hisz kissé toporogva éppen bírja a hideget. Rocsog a deres fű a talp alatt, s imákat mormol az ember egy kis napsütésért, örül, ha épp átdereng egy kis fény a szürke felhők mögül. A kis keszegnek is hogy tud örülni az, aki a zimankóban is horgászatra adja a fejét.....

Meg még egy kis zsákmány
A minap egy új helyet kerestem. Örömmel vettem, hogy a hószállingózás közben, -1 fokos levegő hőmérséklet és 3 fokos vízhőmérséklet ellenére hal is loccsant a folyóban. Kicsit lassabb, ám mélyebb szakaszt találtam, 3-3,2 méteres vizet a parttól 7-8 méterre. Szép, közepes sodrású szakasz volt, 20 méteren át egyenletes mélységben, akadó nélkül úsztathattam. Etetést követve fél órán belül jött is az első hal. Kevesebb, ám testesebb, izmosabb halakkal akaszkodtam össze a két óra hosszúra tervezett horgászat alatt. Volt harminc centi feletti szilvaorrú, néhány nagyobb 70-80 dekás koncér, bodorka és paduc, sőt egy kisebb jász is. Aztán beütött a királyhalak királya. Szinte kihúzta a kezemből a matchbotot. Át is rohant a túlpartra, miközben sírva fakadt az orsó. Volt negyed óra is, mire szákba tereltem, fotó, mérlegelés, majd uzsgyi vissza.... Nem jutott eszembe hogy fázzak.....

48 cm faroktőig, 1,905 gramm Királyhal a javából

S a mély vízben kedves barátaim a domolykók is meglátogattak. Igazi harc vette kezdetét, mikor a majd negyven centis domik megharcoltak az apró horoggal, s a három szem csontival. A bot is dolgozott becsülettel. ..






Nem mindennapi élmények, ám annál inkább emlékezetesek, s milyen jó is visszagondolni a délutánra este, a meleg szobában......

kezdenek kijönni a nászkiütések, az úgynevezett királytüskék

Testesebb szilvórium

Ezzel a bejegyzéssel kívánok minden kedves régi és új olvasómnak egyaránt Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag vidám, szerencsés Új Esztendőt!

Feszes zsinórt!






Kelt: 2017. év, Álom havának 22-ik napján






2017. április 21., péntek

Szelek hava és halai

Mondhatnánk azt is, hogy a színek hava. Ebben a hónapban a leglátványosabb, ahogy a tavasz ujja megérinti Szigetközt, s egy szempillantás alatt a szürkeség vidám friss zölddé, tarka madárdalos világgá változik.

Élnek a vizek is. Egyik pillanatban nyüzsög a hal a bevetett készségen és körülötte, másik pillanatban kapást sem tudunk kicsikarni, mert üres a pálya! Ezt megszoktam már így áprilisban. Nincs már tél, de még messze a nyár, a halak is ívásra készülődnek, meg kell becsülni minden olyan napot, amikor a békés halakat horogra lehet kapni!
Lakik itt harcsa? A fakérget elnézve hód bizonyosan..
Egy este rápróbáltam a harcsára. Menetrendszerűen ahogy beállt a szürkület, s a homály kezdte felfalni a túlparti ciherest, akkor érkezett két gyors, de erőteljes rávágás a botra. 

Ígéretes hely
Igen, vastag harmatgilisztával csaliztam, s a part mellett rögtön a két méteres vízbe a vízparti fa gyökérzete elé engedtem be az öklömnyi gilisztacsokrot. A kapás észlelését követően bevágtam, ám csak az üres horog jött ki a vízből. A következő kapásra történő bevágás ült, ám a hari úgy behúzott az akadóba, hogy csak a fonott zsinór elvágása volt a befejező mozzanata az aznap esti mutatványnak. Pech. Van ilyen. Aki harcsát akar, annak kitartónak kell lennie. Nekem van még mit tanuljak ezen a területen. Mondhatni, amatőr harcsahorgász vagyok. Talán a parton eltöltendő üzemórák változtatnak majd ezen. Addig nem nyugszom, míg horogvégre nem kapom a tettest. 😆


Kölök
Egy zárás felett meglassuló folyószakaszon is próbálkoztam. Közvetlenül a part menti akadós kettőfeles vízben próbálkoztam csalihallal felkelteni a bajszos márványtestűek figyelmét, mint később kiderült sikertelenül. A másik bottal a mederközepet dobáltam csúszóólommal, hatvan centis előkével egy szál harmatgiliszta csalival. Szinte pontosan fél nyolc körül indult el az élet, s egy óra időintervallumban dolgoztatták meg a halak a botot. Meg néha a denevérek, melyek bele-belerepültek a zsinórba, álkapásokkal bosszantva a horgászt. Bucó, márna, kisdomolykó alkotta az este repertoárját. Próbáltam közelebb, távolabb is dobni, teljesen mindegy volt, 10 vagy 40 métert dobok-e. Kisebb húzogatós pöcögtetős kapásokkal jelentkeztek a halak, amelyek többsége retúrmárna volt. Gondolom a szülők bizonyosan mással voltak elfoglalva......Talán tilalom után majd megéheznek ők is.

Húsos falatok
Eljött a finomszerelékes pecák ideje. A húsvéti hosszú hétvége. A Mosoni-Dunán az egyik kedvenc helyemen próbálkoztam. A meder kemény iszapos, a víz sodorvonala a parttól 8-9 méterre húzott, a vízmélység 1,60-1,70 méteres.

A felszerelésem:
4,5 m Kettner Champion matchbot, Ryobi ZR 2000-s orsó, 18-as GBN főzsinór, 16-os előkezsinór, 3 grammos két ponton rögzíthető hosszú szárú fix cseppúszó, 14-es Gamakatshu keszegező horog. A szerelék sörétólmokkal kisúlyozva, a horog felett 10 centire egy 0,3 grammos söréttel kényszerítem a horgot a mederfenékre. Korábban nem alkalmaztam ezt a kényszerítést, emiatt az előkét jobban meglibbentette a sodrás, így a meder fenekén az etetésen csipegető halak nem vették észre a csalit, amely ellibbent felettük, vagy csak olykor kapta el egy-egy kisebb éhesebb példány, amely nem fért oda a nagyokhoz a medertisztogatás közben. A kényszersörét alkalmazását követően drasztikusan nőtt a kapások, a megfogott halak száma és mérete. Nem túlzás ha azt mondom, akár húszszor több halat is fogok így, mint fenekezve feeder-el. Nem szabad azt hinni, hogy csak kis keszegek, "paprikáslisztbe" valók jönnek csak ezzel a módszerrel. Számtalan méretes többkilós márna, paduc, harcsa, koncér és ponty bizonyítja ennek ellenkezőjét. Nem beszélve az összes zsinórt lehúzó aljas gazemberről, vagyis "gaz halról" amelyik évente egyszer legalább megszabadítja az orsó dobját a felcsévélt zsinórtól.😆

Csali és etetés:
A csali a horgászat során "labancos" volt, vagyis csonti piros-fehér színben variálva 3 szem. Etetés a 3 órás pecára 1 kiló folyóvizi sajtos Tímár etetőanyag, 0,5 kg főtt búza, 10 deka apróra reszelt sajt, 1 doboz Spar budget csemegekukorica, 25 deka áztatott kenyér, 2 deci csonti, folyóparton ásott kb 1 kg agyagos föld két marék kaviccsal nehezítve. A víz alig 10 fokos, letisztult állapotban fogadott.
Épp zöldell a túlpart
Alapozásnak 5 keményre gyúrt gombócot dobtam a meghorgászni kívánt sodorvonalra. Szinte a második úsztatásra jelentkezett az első hal, egy huszonegynéhány centis szilvaorrú keszeg. Ezt követően kisebb kapások, néhány küsz akadt még a mederfenéken is, majd olykor elakadásnak tűnő mozzanat zajlott az úszó jelzése szerint, de tudtam, ez hal lesz, ezért ment is a bevágás. Minden kifogott hal után egy gombóccal tudtam fenntartani a halak érdeklődését. Kisebb szilvaorrú keszegek, paducok, karikák, domolykók, egy-egy bodorka jelezte, hogy van tevékenység az etetésen. Igaz, még nem úgy mint nyáron, mikor szinte egy métert sem úszik az úszó és már elüti valami. Bizony itt 15-20 métert is leúsztattam sokszor mindennemű kapás nélkül. Hiába, kora tavasz van még! Apropó. Halfauna. Minden évben statisztikát vezetek arról, hány féle halat fogok horoggal a szigetközi folyókban. Harminc-negyven faj szokta képviseltetni magát. Idén már tizenhét fajnál tartok. Ami meglepett, ötödjére botlottam olyan halacskába, amelyhez eddig nem volt szerencsém. Ő pedig a védett kategóriába tartozó sujtásos küsz.
Sujtásos küsz

A csalizott horgot most is mint máskor a mederfenék felett pár centivel úsztattam. Kapástalan pillanatokban nézelődtem, gyönyörködtem a tavaszban. Van már ilyenkor látnivaló bőven. Amíg nézelődök, az úszót nem figyelem, a botot fogva az orsó felett a mutatóujjamon nyugvó zsinór közvetít minden pöccintést. Egy húzás billent ki hirtelen, szemem az úszót keresi, amely eltűnt a víz alatt, a zsinór feszülve hasít bele a víz felszínébe és rendellenesen a sodrásra merőlegesen indul a túlpart felé.
No itt meg kell állnia a halnak
A bot szinte karikába hajlott, s a hal kitartóan húz a meder közepe felé. Az orsó fékje hirtelen felsír... No ez bizonyosan márna lesz. Ám a hal nem indult el a sodrással szemben, ahogy ezt vártam, így kétségeim támadtak a kiléte felől. Néhány rúgást, nekiindulást követően hamar a felszínre húztam, s akkor láttam hogy egy kb. 45 centi körüli majd kétkilós vésettajkú paduc küzd a horgon. Eddig csak a nagy Dunán fogtam ilyen nagyot, a Mosonin kiló felett még nem. A hal behúzott egy csónak alá, ám sikerült onnan kivezetnem. Óvatosan tolom alá a merítőt, fordul egyet, ..... a megkönnyebbült szerelék kirepül a vízből, a horog a közeli bokor ágán landol, a halnak már csak a farkát látom eltűnőben a víz alatt. Meg a vigyort a pofáján....

Aki ismeri a paducot, annak nem mondok újat azzal, olyan, mintha ez a hal folyton vigyorogna. Komolyan. Komolytalanul. Füligvigyor halak. Hazamegyek.

Rövid peca rövid zsákmány, szilvák és paducok
Ezért a látványért is megéri kimenni
Másnap egy újabb helyen úsztatgattam felemás sikerrel. Néhány bodorkán kívül csak egy hetvendekás harmincegy centis folyami kárász fárasztása okozott némi izgalmat. Mert ugye finomcuccal, sodrásban igencsak élményszámba megy egy ilyen halacska kézre kerítése.
Folyami karesz 31 cm / 70 dkg

Darabosabb jász úsztatva csemegekukoricára
A következő alkalom már párszáz méterrel lejebb talált. Az etetést követő első úsztatás meglepetést hozott. Azonnal kapás, majd felsír az orsó. Mi lehet ez? Hamar elfárad a delikvens, s mire a parthoz ér, leesik az állam. Ez megdönti a rekordomat. Úgy is történik. Igaz, hogy csak egy centivel, de saját rekordot döntöttem ezzel a bodorkával, amely faroktőig 29 centi hosszú és 515 gramm súlyú volt. Szigetközi pecás szavaival élve "Big Bodri" ....:) 
29 cm / 515 gramm, egyéni rekordom bodriból
Az őt követő 23-25 centis bodorkákat már úgy fogadtam, mintha természetes dolog lenne ekkorákat fogni. Beköszönt még egy jó hatvan dekás jász, majd hirtelen szél támadt, esett a légnyomás, eleredt az eső, s megállt minden. A következő horgászat reményében összepakoltam, s a "Big Bodri" okozta örömmel, néhány képpel a tarsolyban hazamentem. Akkor még nem gondoltam, hogy pár nap múlva a tél még beszáll az utolsó menetre a ringbe, s majdnem kiütéssel győz a tavasz felett. Április, azaz Szelek hava, és a Szelek havának hava.....


Szél és hó miatt szomorkodó fűzek a Mosoni partján

Hull a hó és hózik
Fradiszínt rajzolt a lucskos hó




Kelt: 2017. és Szelek havának 21.-ik napján

2016. október 31., hétfő

Finomszerelékkel az őszi folyón

Hajnalonta dér sző csipkét az avarra
Vége a zajtalan léptek világának. Minden lépésre hangosan zörren a szárazra aszott avar, s minden léptem hangosan töri szét szilánkokra a csend tükrét, minden lépésem köztudott most az erdő vadjai körében. A hajnali szél fésűje itt, a Mosoni-Duna partján sok fa frizuráját megtépi, s munkája nyomán beborítja a vizet is a falevelek tarka-barka takarója. A frissen hullott színpompás levelek a víz színén, a távolabbról útra keltek pedig attól függően, mennyire áztak el, a vízoszlop teljes magasságát igénybe véve tartanak lépést a folyóval.

Miként lehet ilyen körülmények között horgászni? Feeder-el nem egyszerű, bár nem lehetetlen. A vízben úszó avarszőnyeg örömmel kapaszkodik fel a zsinórra. A megszokott folyóparton felállított módszerrel lehetetlen feederezni. Van egy módszer. A bot spiccét lenyomva a víz színéig a z uszadékok nagy részét ki lehet kerülni. De extrémebb helyzetekben ez sem működik. A legjobb módszer ilyenkor az úsztatás, finom szerelékkel.... Ahhoz pedig:

Felszerelés a következő:

Bot
4,20-as, vagy 4,50-es matchbot. A lényeg, a bot ne a leglágyabb típusú legyen, a csuklóból történő bevágásra megfelelően reagáljon, viszont kellő rugalmasságot mutasson nagyobb halak fárasztásánál. Miami Balzer és Kettner Champion kiváló választás. 5 méteres bolognaival is szoktam próbálkozni, de a spicce nekem túl "takony" gyenge, a röhögőgörcs állapotba kerülő márnák, paducok legnagyobb örömére. Túl lassú a bot, ezért lehet, hogy hamarosan el is adom.
Leharcolt Browning orsó, Miami Balzer bot, egy paduccal
Orsó
Egy kedves barátom jóvoltából kaptam egy Ryobi ZR 2000-es match orsót. Kiváló, tökéletes munka, szépen dolgozó fékrendszer, megbízható, masszív gépezet. Korábban Browning STE 43 típusú match orsót használtam. Zseniális szerkezetek. Masszív és hosszú élettartamuk garancia a halfogásra. A Browning orsóm korábban a Miami Balzer match botommal majd 10 éves pályafutása alatt annyi halat kiparancsolt a vízből, hogy minden túlzás nélkül tonnákban mérhető csak a produkciójuk.....Nyugdíjba is mentek az idén.....
Ryobi orsó Kettner matchbottal
Bevált márka
Zsinór
GBN 18-as bordó (réz) színű 4,5 kg szakítószilárdságú zsinór. Előkének ugyanezt a típust használom, csak 16-os méretben, 3,1 kg szakítószilárdsággal.

Úszó
Folyami csepp, vagy gömbölyded testű úszókat használok, 2-5 gramm között. Az úszóknak hosszú száruk, hosszú antennájuk legyen. Nagyon szeretem, amikor úsztatás közben csak millimétereket merül az úszó, noha a mozgásában nem történik változás, s már ül is a bevágás és felsír az orsó....

Súlyozás
Sörétólmokat használok, nem sokat, hisz a 2-5 gramm közti úszók kisúlyozására nincs szükség sok ólomra. Az előke hossza kb. 20 centi, a horog fölé elhelyezek egy jelzőolmot közvetlenül az előkére, a horogtól 6-8 centi távolságra. Az ólom így kellően fenék közelben tartja a horgot.
A csónak farától úsztatva....
Horog
nekem bejött
Legjobban a Gamakatshu LS-2270N 12-es méretű horgát szeretem. Erős, nem törik, kiválóan tartja a halat, alkalmas több kilós pontyok, márnák megfogására is, s nekem csak egy közel 10 kilós ponty akasztása alkalmával hajlott ki. 

Ereszték hossza
Azt mindig úgy állítom be, hogy a meder felett 2-3 centivel, vagy a meder feneket néha érintve sodródjon a csali. Az etetésen levő halak így veszik észre a legkönnyebben...
Éhes királyhal
Csali 
A csali többnyxire 3-6 szem csonti, 1 szál trágyagiliszta, pinki, vagy egy szem csemegekukorica volt, míg a halak el nem döntötték, mi az, ami igazán kellett nekik. Onnantól kezdődött a mutatvány....

Etetőanyag
Szín  és tartalom őszre
A folyóvizi halak nem finnyásak, nincsenek úgy elkényeztetve, mint tavi társaik. Én az őszi időszakban is sajtos etetőanyagot vásárolok, vagy a szokásos süldőtáp, kenyér, kukorica, vakondtúrásföld, kevés reszelt sajt, csonti keveréket gyúrom be egy kis áztatott búzával. Páratlan. A lényeg, hogy legyen benne mag, csonti, s legyen valami illata. A letisztuló vízben kerüljük az élénkebb színeket, a hozzáadott föld kellően megsötétíti az etetőanyagot, ami így már alkalmas a bevetésre. A meghorgászni kívánt sávra, mert itt folyón a finomszerelékes úsztatásnál meghorgászott sávról beszélünk, kezdetnek 4-6 kétmaroknyi keményre gyúrt gombócot dobok be. Negyed óránként két, fogott halak után egy-egy kisebb gombóccal tartom fent az érdeklődést....(ha van)  

A felszerelés nagyjából összeállt. Eljött a hajnal. A virradat, a felkelő nap megmozgatja a folyó népét. Később, ha beállnak a hidegek, az időpont tolódik, s a legnagyobb hidegekben a keszegek aktivitása inkább délelőtt 10 és délután 3 közé szorul. Tehát térjünk vissza a hajnalra. Az etetésre viszonylag hamar beálltak a keszegek. A várakozásokkal ellentétben a nagyobb testű halak a nagyobb márnák most elkerültek. Most még... Ez az év amúgy is gyengébb a tavalyinál. Tavaly is ugyanígy, ugyanezeken a helyeken horgásztam, nagyjából ugyanennyit. Mégis, tizedét (!!!!) ha  idén megfogtam a halaknak, a tavalyi kánaán a múlté, idén meg kellett küzdeni minden keszegért, márnáért.
Őszi reggel
Sokszor el is ment a kedvem a finomszerelékes horgászattól, de sosem tettem le róla végképp, mindig próbálkoztam, s egy-egy megfogott márna, vagy több perces fárasztás végén meglépő hal életben tartotta a reményt, hogy továbbra is kedvem legyen a horgászat eme stílusához.
Kora esti csontievő
Az úsztatás
A parttól 7-9 méterre vetettem be szereléket, 1,50-1,70 méteres, a víz hűlését követve 2,5-2,7 méteres, decemberben pedig 3,9-4 méteres mélységű szakaszon. Nagyjából 15 méteres volt a sáv hossza, ahol leúsztattam. Az aljzat enyhén kavicsos, inkább kemény iszapos medrű. Ezen a sávon terül el az etetés. Az úsztatás minden módját kipróbáltam, hogy lássam, melyik módszer az, ami leginkább fekszik a halaknak. A víz sodrával szabadon úsztatott felszerelés. Az enyhén visszatartott, a néha megállított, vagy az alig-alig eresztett szerelék. Néha, ha a szél a sodrással ellenkezőleg fúj, segít lassítani a szereléket, ez is van hogy beválik. Legtöbbször nálam az enyhén visszatartott úsztatás válik be. 
Hajnali szilva
A kapás
Van, hogy elakadásszerű. Van, hogy az úszó antennája épp néhány milliméternyit merül. Van, hogy hirtelen lerántja az úszót a hal. De a legjobban a szívet megdobogtató az, amikor az addig a sodrással együtt haladó úszó megáll, meglassul (ponty, harcsa), vagy elindul a meder közepe felé lassan (dévér, márna), vagy két kis pöccintést követően elmerül (paduc, szilvvaorrú).....És kezdődik a harc.

A kis balinok is tartalékolnak
A fárasztás
A fék nagyjából úgy van beállítva, hogy a kiló feletti hal már meg tudja reccsenteni azt. A kisebbek nem verik le magukat, hisz a matchbot dolgozik a fék helyett. Jó, ha a horgászat kezdetén a merítőszákot kinyitjuk és magunk mellé helyezzük, többnyire használnunk kell. A kisebb keszegeket reptetem, de a testesebbek alá alárakom a szákot, hisz hiába nem szakadna el a cucc, indokolatlanul sérülhet a hal szája, ha vergődik a horgon kiemelés közben. 
Elmaradhatatlan búzaszemű keszeg (bodorka)
Előnyök
Az úsztatós módszerrel közel hússzor annyi halat fogok, mint fenekezve. A leheletnyi kapásokat is észlelem, nagyobb területet tudok meghorgászni úgy, hogy folyamatos kontaktust tartok az egész szerelékkel, a mutatóujjamon végig ott nyugszik a zsinór az orsó felett. Látok, érzek minden kapást, nem utolsó sorban pedig a halak is előnyben részesítik a finom szereléket, s ez az, ami sikeresebbé teszi ezt a típusú horgászatot.

Őszbe hajló folyóág szárazra került kavicspaddal (az egykori Tökleveles)
És mi van még hátra? Víztől, sodrástól, mederviszonyoktól függően változik minden. Többtényezős faktorok, miként fentebb leírtam. Ki-ki a saját vizéhez, szájízéhez viszonyítva állítja össze a szerelékét, horgászik úsztatva. Én csak egy szeletet jellemeztem a nagy tortából.....



Kelt: 2016. év Magvető Havának 31-ik napján