A következő címkéjű bejegyzések mutatása: koncér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: koncér. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 31., hétfő

Finomszerelékkel az őszi folyón

Hajnalonta dér sző csipkét az avarra
Vége a zajtalan léptek világának. Minden lépésre hangosan zörren a szárazra aszott avar, s minden léptem hangosan töri szét szilánkokra a csend tükrét, minden lépésem köztudott most az erdő vadjai körében. A hajnali szél fésűje itt, a Mosoni-Duna partján sok fa frizuráját megtépi, s munkája nyomán beborítja a vizet is a falevelek tarka-barka takarója. A frissen hullott színpompás levelek a víz színén, a távolabbról útra keltek pedig attól függően, mennyire áztak el, a vízoszlop teljes magasságát igénybe véve tartanak lépést a folyóval.

Miként lehet ilyen körülmények között horgászni? Feeder-el nem egyszerű, bár nem lehetetlen. A vízben úszó avarszőnyeg örömmel kapaszkodik fel a zsinórra. A megszokott folyóparton felállított módszerrel lehetetlen feederezni. Van egy módszer. A bot spiccét lenyomva a víz színéig a z uszadékok nagy részét ki lehet kerülni. De extrémebb helyzetekben ez sem működik. A legjobb módszer ilyenkor az úsztatás, finom szerelékkel.... Ahhoz pedig:

Felszerelés a következő:

Bot
4,20-as, vagy 4,50-es matchbot. A lényeg, a bot ne a leglágyabb típusú legyen, a csuklóból történő bevágásra megfelelően reagáljon, viszont kellő rugalmasságot mutasson nagyobb halak fárasztásánál. Miami Balzer és Kettner Champion kiváló választás. 5 méteres bolognaival is szoktam próbálkozni, de a spicce nekem túl "takony" gyenge, a röhögőgörcs állapotba kerülő márnák, paducok legnagyobb örömére. Túl lassú a bot, ezért lehet, hogy hamarosan el is adom.
Leharcolt Browning orsó, Miami Balzer bot, egy paduccal
Orsó
Egy kedves barátom jóvoltából kaptam egy Ryobi ZR 2000-es match orsót. Kiváló, tökéletes munka, szépen dolgozó fékrendszer, megbízható, masszív gépezet. Korábban Browning STE 43 típusú match orsót használtam. Zseniális szerkezetek. Masszív és hosszú élettartamuk garancia a halfogásra. A Browning orsóm korábban a Miami Balzer match botommal majd 10 éves pályafutása alatt annyi halat kiparancsolt a vízből, hogy minden túlzás nélkül tonnákban mérhető csak a produkciójuk.....Nyugdíjba is mentek az idén.....
Ryobi orsó Kettner matchbottal
Bevált márka
Zsinór
GBN 18-as bordó (réz) színű 4,5 kg szakítószilárdságú zsinór. Előkének ugyanezt a típust használom, csak 16-os méretben, 3,1 kg szakítószilárdsággal.

Úszó
Folyami csepp, vagy gömbölyded testű úszókat használok, 2-5 gramm között. Az úszóknak hosszú száruk, hosszú antennájuk legyen. Nagyon szeretem, amikor úsztatás közben csak millimétereket merül az úszó, noha a mozgásában nem történik változás, s már ül is a bevágás és felsír az orsó....

Súlyozás
Sörétólmokat használok, nem sokat, hisz a 2-5 gramm közti úszók kisúlyozására nincs szükség sok ólomra. Az előke hossza kb. 20 centi, a horog fölé elhelyezek egy jelzőolmot közvetlenül az előkére, a horogtól 6-8 centi távolságra. Az ólom így kellően fenék közelben tartja a horgot.
A csónak farától úsztatva....
Horog
nekem bejött
Legjobban a Gamakatshu LS-2270N 12-es méretű horgát szeretem. Erős, nem törik, kiválóan tartja a halat, alkalmas több kilós pontyok, márnák megfogására is, s nekem csak egy közel 10 kilós ponty akasztása alkalmával hajlott ki. 

Ereszték hossza
Azt mindig úgy állítom be, hogy a meder felett 2-3 centivel, vagy a meder feneket néha érintve sodródjon a csali. Az etetésen levő halak így veszik észre a legkönnyebben...
Éhes királyhal
Csali 
A csali többnyxire 3-6 szem csonti, 1 szál trágyagiliszta, pinki, vagy egy szem csemegekukorica volt, míg a halak el nem döntötték, mi az, ami igazán kellett nekik. Onnantól kezdődött a mutatvány....

Etetőanyag
Szín  és tartalom őszre
A folyóvizi halak nem finnyásak, nincsenek úgy elkényeztetve, mint tavi társaik. Én az őszi időszakban is sajtos etetőanyagot vásárolok, vagy a szokásos süldőtáp, kenyér, kukorica, vakondtúrásföld, kevés reszelt sajt, csonti keveréket gyúrom be egy kis áztatott búzával. Páratlan. A lényeg, hogy legyen benne mag, csonti, s legyen valami illata. A letisztuló vízben kerüljük az élénkebb színeket, a hozzáadott föld kellően megsötétíti az etetőanyagot, ami így már alkalmas a bevetésre. A meghorgászni kívánt sávra, mert itt folyón a finomszerelékes úsztatásnál meghorgászott sávról beszélünk, kezdetnek 4-6 kétmaroknyi keményre gyúrt gombócot dobok be. Negyed óránként két, fogott halak után egy-egy kisebb gombóccal tartom fent az érdeklődést....(ha van)  

A felszerelés nagyjából összeállt. Eljött a hajnal. A virradat, a felkelő nap megmozgatja a folyó népét. Később, ha beállnak a hidegek, az időpont tolódik, s a legnagyobb hidegekben a keszegek aktivitása inkább délelőtt 10 és délután 3 közé szorul. Tehát térjünk vissza a hajnalra. Az etetésre viszonylag hamar beálltak a keszegek. A várakozásokkal ellentétben a nagyobb testű halak a nagyobb márnák most elkerültek. Most még... Ez az év amúgy is gyengébb a tavalyinál. Tavaly is ugyanígy, ugyanezeken a helyeken horgásztam, nagyjából ugyanennyit. Mégis, tizedét (!!!!) ha  idén megfogtam a halaknak, a tavalyi kánaán a múlté, idén meg kellett küzdeni minden keszegért, márnáért.
Őszi reggel
Sokszor el is ment a kedvem a finomszerelékes horgászattól, de sosem tettem le róla végképp, mindig próbálkoztam, s egy-egy megfogott márna, vagy több perces fárasztás végén meglépő hal életben tartotta a reményt, hogy továbbra is kedvem legyen a horgászat eme stílusához.
Kora esti csontievő
Az úsztatás
A parttól 7-9 méterre vetettem be szereléket, 1,50-1,70 méteres, a víz hűlését követve 2,5-2,7 méteres, decemberben pedig 3,9-4 méteres mélységű szakaszon. Nagyjából 15 méteres volt a sáv hossza, ahol leúsztattam. Az aljzat enyhén kavicsos, inkább kemény iszapos medrű. Ezen a sávon terül el az etetés. Az úsztatás minden módját kipróbáltam, hogy lássam, melyik módszer az, ami leginkább fekszik a halaknak. A víz sodrával szabadon úsztatott felszerelés. Az enyhén visszatartott, a néha megállított, vagy az alig-alig eresztett szerelék. Néha, ha a szél a sodrással ellenkezőleg fúj, segít lassítani a szereléket, ez is van hogy beválik. Legtöbbször nálam az enyhén visszatartott úsztatás válik be. 
Hajnali szilva
A kapás
Van, hogy elakadásszerű. Van, hogy az úszó antennája épp néhány milliméternyit merül. Van, hogy hirtelen lerántja az úszót a hal. De a legjobban a szívet megdobogtató az, amikor az addig a sodrással együtt haladó úszó megáll, meglassul (ponty, harcsa), vagy elindul a meder közepe felé lassan (dévér, márna), vagy két kis pöccintést követően elmerül (paduc, szilvvaorrú).....És kezdődik a harc.

A kis balinok is tartalékolnak
A fárasztás
A fék nagyjából úgy van beállítva, hogy a kiló feletti hal már meg tudja reccsenteni azt. A kisebbek nem verik le magukat, hisz a matchbot dolgozik a fék helyett. Jó, ha a horgászat kezdetén a merítőszákot kinyitjuk és magunk mellé helyezzük, többnyire használnunk kell. A kisebb keszegeket reptetem, de a testesebbek alá alárakom a szákot, hisz hiába nem szakadna el a cucc, indokolatlanul sérülhet a hal szája, ha vergődik a horgon kiemelés közben. 
Elmaradhatatlan búzaszemű keszeg (bodorka)
Előnyök
Az úsztatós módszerrel közel hússzor annyi halat fogok, mint fenekezve. A leheletnyi kapásokat is észlelem, nagyobb területet tudok meghorgászni úgy, hogy folyamatos kontaktust tartok az egész szerelékkel, a mutatóujjamon végig ott nyugszik a zsinór az orsó felett. Látok, érzek minden kapást, nem utolsó sorban pedig a halak is előnyben részesítik a finom szereléket, s ez az, ami sikeresebbé teszi ezt a típusú horgászatot.

Őszbe hajló folyóág szárazra került kavicspaddal (az egykori Tökleveles)
És mi van még hátra? Víztől, sodrástól, mederviszonyoktól függően változik minden. Többtényezős faktorok, miként fentebb leírtam. Ki-ki a saját vizéhez, szájízéhez viszonyítva állítja össze a szerelékét, horgászik úsztatva. Én csak egy szeletet jellemeztem a nagy tortából.....



Kelt: 2016. év Magvető Havának 31-ik napján



2016. október 16., vasárnap

Az ősz megfesti Szigetközt

Először csak az tűnt fel, hogy nem csíp a szúnyog. Nem zeng a fülembe apró szárnyaik által megkomponált, megszokott dallam. Elmaradt a csömények maró harapása is. S észre kellett vegyem, hogy nem csivitelnek frakkos kis barátaim sem már a zsilipkapuk alá be-betérve, nem súrolják röptükben a víz színét....A fecskék elmentek.

Eltűntek a gólyák is, kik hosszú lábaikkal nagyokat lépdelve jellemző formái voltak az ártéri tisztásoknak, mezőknek. Nem hangzik már a béka kórus kuruttyolása sem, nem tölti be az ártéri erdőket furcsa daluk.

Egy nap fura madárcsapat vonult át Szigetköz egy ágvíze felett. Négy hullámban jöttek, összesen több mint hatszázan, ha jól számoltam. Az már több mint egy zászlóalj. Kárókatona. Kormorán. Nesze neked jó halszaporulat az évben. Ezek aztán kifalnak mindent tavaszra. A migráció eme természet küldte seregei ellen nem véd meg a kerítés, s a médiák sem foglalkoznak velük, szavazni sem kell elmenni ellenük, az ártéri erdők fáit sem lepik el plakátok. A vadászok sem kapnak tűzparancsot mint a '80-as évek határőrei.......De a jövő szempontjából igenis fontos, hogy miként kezeljük eme vándor, fekete seregeket. Az itt fészkelő néhány pár szépen beleillik a természet körforgásába. De ezek az idegenből ideszakadó csapatok, amelyek itt telelnek, s csak falnak, falnak......

Sokan jásznak mondják, pedig koncér
Van még néhány szürke gém pár, akik nehéz légi csatákban el-elhajtanak nagyobb, akár 70 fős brigádot is, de az ritka, s még ritkább, aki látja ezt. Én ezen kevés szerencsés közé tartozom. Láthattam a természet légi csatáját. Menekültek a kormoránok. Mert a szürke gém van itthon! Aki együtt él, lélegzik a tájjal, aki kivívta a jogot arra, hogy egybe olvadjon Szigetközzel. S a gém engedte azt is, hogy az a néhány pár itt megtelepedjen. Néha együtt is ültek egy víz fölé dőlt faágon. De a messziről jött sereg, ami nem kér csak követel, az más..........

Az ősz közeleg, hisz volt már, hogy dérrel simította el a mezők virágainak pompázatos szirmait, s nyomában felgyorsult a falevelek színváltozása, gyakrabbá vált a vadgesztenye  és a dió kopogása is a földön.

Amikor igazán húz a víz, este meg a márna
Tudom, most jött el az én időm, bőségét ontja most a természet, s a folyók. Ha valaki engem kérdez, én megmondom őszintén, megvoltak a masszív alapok édesapám révén, akivel rengeteget, de nem eleget horgásztunk együtt, igaz, csak tavakon. Ezzel az alappal felvértezve indultam ki évekkel ezelőtt a Dunára, a Lajtára, a Mosoni-Dunára, és az Ágrendszerbe. Ma már elmondhatom, a folyók tanítottak, mikor, mire, hogyan horgásszak. A sikert a megfogott halak jelezték. Ezt akkor éreztem, mikor célzottan márnázni akartam, kimentem oda, ahol már tudtam hogy ott élnek, esznek, és fogtam. Célzottan csukára, balinra, harcsára, paducra, jászra, szilvára, menyhalra.... működött. Megtanultam a vízzel beszélni, érezni, látni mit rejt a mély. S mi lett az eredmény? Soha, senkit nem utasítottam vissza, ha tanácsot kért, ha kérdezett, noha felhívtam, mindenki figyelmét, hogy az igazi tanítómester maga a folyó. 

Békés halak:
Érdemes békés halazni ősszel, s még télen is. Ha megtalálja az ember őket a folyón egy naposabb novemberben, vagy akár decemberben, kiválót horgászhat rájuk, persze a víz hűlésével arányosan csökkenteni kell az etetőanyag mennyiségét is, ami a téli hónapokra már csak néhány gombócra valóra korlátozódik, de ne szaladjunk még bele a télbe. Ami nekem a legjobban bevált ez az etetőanyag összeállításnál októberben, az a következő:
kiváló anyag

1 kg sajtos világos folyóvizi etetőanyag
1 kg malactáp (kukoricadara + búzadara+ vanília aroma)
2 marék főtt búza,
1/2 doboz csemege konzerv kukorica
1-2 deci csonti
10 deka sajt belereszelve a cuccba
pár marék folyóvizi föld ( a helyszínről, némi apró kaviccsal)

Márna, ponty, szilvaorrú, paduc, bagolykeszeg, dévérkeszeg, koncér egyszerűen nem hagyta szó nélkül az etetést. Volt, hogy szinte minden alapanyag elfogyott. Kivéve a malactápot és a kukoricát, no meg a földet. 4-szer annyi földdel keverve is kiváló hatása volt a placcon. Persze az étvágyuk a hónapban rapszodikus, de ha esznek, akkor aztán nincs megállás. Csalinak legjobban a sajtos csonti csokor (csontis dobozba berakott sajtkockának 2 nap alatt átveszik a szagát), illetve a vaskos harmatgiliszta felelt meg a legjobban. Hiába, készülnek a télre, kell a fehérje.
Gyakrabbá válik a márna is
A kukoricára, s annak ízesített változataira csökkenő tendenciában rágták fel magukat. Persze hasonló eredménnyel fogtam match és feederbottal is a halakat, a feeder a nagyobb horog és a nagyobb csali miatt nagyobb halakat vonzott, a finom match viszont darabszámban többet, s ott is beesett egy-egy jobb példány.
Az elmaradhatatlan bodorka 

Másfeles királyhal is jöhet, majd mehet
Víz alatt, vagy felett túrja a kavicsot?
Micsoda színek
Egy reggeli szilvórium
A Duna Rajka felett, balra a "lapos part"
"Békétlen" halak:
Horgászatukra többnyire csak a szürkületet követően volt időm, így a csukázás, balinozás most elmaradt, talán novemberben lesz egy pár nap amikor tudok majd pergetni rájuk. Maradt az élőhalas, valamint halszeletes peca. Többnyire menyhal volt a célhal, de elképesztő módon, más fajhoz tartozó egyedek is megéheztek az élő, vagy élettelenül figyegő snecire. Meg sem lepődtem, mikor este is, valamint reggel is harcsa verte a farkával a főzsinórt, de hogy a sügerek, sőt, a domolykók is ilyen korgó gyomrú éhenkórászok legyenek, az már tényleg hallatlan! Egyszerűen HALLATLAN!!! Domiból volt, hogy fél órán belül kettőt is kiszedtem, s nem zavarta őket a vastag süllőzőhorog sem, ha kajáról volt szó.
Jó lesz a balin utánpótlás
"Telény" mohaágyon 
Ő is éhes

Októberben még eszeget az apraja
Lassan már átveszik a stafétát a tőkehalak
Oly szépen kap, akár egy menyus, csak aztán ráfekszik a horogra....
Csillapíthatatlan étvágy
ő is eszi a halszeletet
Október, avagy Magvető hava. Számomra az év egyik legszebb hónapja. Szép, és színes. Ha kimegyek a piacra, ilyenkor a legszélesebb az áruválaszték. Zöldségek, őszi gyümölcsök, szőlő, dió, érett paprika, alma, birs, dió, méz, sült gesztenye....roskadásig. Kint a vízen is széles a paletta. A teljesség igénye nélkül megtalálható a télre készülő, a tartalékokat ilyenkor "vételező" halfajok hosszú-hosszú sora. Az idő mégolykor napsütéses, kegyes, ám a vizek lassan 10 fok alá esnek, a természet leveti látványos tarka ruháját, s a művész, az ősz, lassan megfesti Szigetközt....
S a költő:.....








Megérkezett az ősz

Betoppant a hajnali pára,
Vízcseppet rajzolt a párkányra,
Minden nappal egyre több,
Fecske gyűlt a póznákra.

A gólya egyszer csak elment,
Üresen hagyva a fészkét,
A nap is mintha fáradt volna,
Gyengébben szórta a fényét.

Megtelt a domboldal dallal,
Énekszó űzte a felhőt,
Emberek járták a lankát,
Szedték a mézédes szőlőt.

A sárguló falevél mellett,
Koppanva hullt le a dió,
A szürkülő reggeli ködben,
Esőre üzent a rádió.

Elalszik lassan az erdő,
Leveti elnyűtt ruháját,
Zörög az őz léptei nyomán,
Ki lassan kíséri gidáját.

Mosoni Horgász

Kelt: 2016. év Magvető havának 16.-ik napján











2016. szeptember 26., hétfő

Jókor, jó helyen

Másfeles védett mosoni királyhal (koncér)
Meg tudná valaki mondani, hányszor van az úgy, hogy az ember folyton azon agyal, hogy miért nem fogott halat a horgászatra szánt kevés ideje során??? A horgász keresi az okokat. Több minden is az eszébe jut. Biztos hogy az időjárás változás az oka. Vagy jön, vagy pedig megy egy front. Vagy éppen menni fog, jönni fog, fúj, vagy sem a szél, borult vagy sem az idő. Apad, árad, stagnál, zavaros, túl tiszta, zaccos, a halászok, a rapsicok, a motorcsónakosok, a hajók, a szennyezés, a zaj.....Nem eszik. Jól laktak már, még nem éhesek, pont azt enné, amit nem hoztam, nincs is hal itt....... és sorolhatnám.

Kevesek próbálnak azon gondolkodni, talán valamit nem jól csináltak, nem jó az ereszték, az etetés, máshol másfajta halakat kéne keresni.  Van ki beletörődik a mozdulatlanságba, s csak ül a jelzői mögött. Nem egyszerű a dolog itt sem, folyón. Ahova nálunk -CSAK- a Teremtő rak halat, vagy nagy ritkán az árvíz, de az se biztos, hisz zsilipek uralják felső-Szigetközt, a zsilipeket pedig a vízügy. A telepítésről szóló hírek meg amúgy is csupán Győr, vagy Ásványráró térségéről szólnak. Mirólunk felső-Szigetközben megfeledkeznek. Pedig nem keveset adunk be mink is a közösbe....Néha a Duna hoz valami távoli halastavakból kimosott népséget, de az gyorsan elvonul, mint a nyári zápor, amely még a port sem veri el. Ez hozza azt, hogy nagy is az öröm, ha ilyen helyen fog valamit az ember. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az improvizációs készséget. Hozzásegít a sikerhez. Bizonyítja, hogy igen, jól csináltam, mert fogtam, igen, megállok a "talpamon" bárhol a folyón, mert szót értünk egymással! Kell ehhez az is, hogy ne rosszkor legyünk jó helyen, ne jókor rossz helyen, hanem 
JÓKOR, JÓ HELYEN

Nem vagyok nagy harcsahorgász. Évente néhányszor teszek próbát a megfogásukra, kisebb, nagyobb, többnyire kisebb sikerrel. Aki lejár a Mosoni-Dunára, tudja, hogy itt még a "hüle" is tud harcsát fogni, csak be kell lógatni a kukacot, annyi van. Na ja. A sörösüveg méretűek. :-) Vagy még annál is kisebbek, esetleg az ötven centi körüli kölkök. Nem kell az estére sem várni, nappal is elkapja a horgot ez a falánk ragadozó. Nagyobb a probléma akkor, amikor nagyobb harcsát szeretne az ember fogni. Csónak híján partról kisebb dimenzióban. Na nincs az a horog, vagy az a csali, amire a kis harcsák fel ne rágnák magukat. Vagy mégis? Van mikor beválik a "nagy csali, nagy hal" már-már Murphy törvénykönyvébe illő közhely. A sok kis harcsa mellett már nagynak számít a méretes is, pláne a harcsázáshoz csak ímmel-ámmal hozzáálló folyóparti "-amatheur-" harcsahorgásznak is, mint amilyen én is vagyok. Így számomra örömteli volt az, hogy idén már másodjára is megadatott, hogy méter közeli bajszost sikerült becserkésszek. A márciusiról már olvashattunk, de a szeptemberi Mosoni-Dunán fogott harcsámra éppolyan büszkén tekintek, mint a tavaszi párjára. Kishallal (15 cm-s bodorka) csalizva, meglebegtetve a parttól 5 méterre sikerült támadásra bírjam a hareszt. S meg is fogtam. Elmondhatom, JÓKOR voltam, JÓ HELYEN!
Nekem ő már nagynak számít! :)
50 cm-s péklapát
Néhány nap elmúltával egy jó barátommal vizsgáltunk meg egy Dunából lejövő ágvizet. Érdekes módon itt nem kellett szemetet szedjek a parton, mert nem volt! Kulturált emberek járhatnak ide! Még csak etetőanyagot sem vittünk. Minek. Ahol olyan halsűrűség van mint ezen a vízen, oda majdhogynem az ember ujja is elég, ha bemártja azt a vízbe. Na neeem.....:-) Ez azért még sincs így, bár nem sok híja van. Semmi más, csak két fenekezőbot, ólom, horog, vastaggiliszta. S igen, volt, hogy sok volt a két bot!!! Nem egyszer mindkettőn egyszerre jelentkeztek a kapások, húzások. Dévérek, fél kilótól, két kilóig, sügerek 20-26 centisek verekedtek a csaliért. Elemi erővel harcolt egy testes szilvaorrú keszeg is, amely eddigi legnagyobb szilvaorrúm, amit fogtam! Többször is kitört, nem adta könnyen magát.

Szinte hihetetlen volt. Egy óra alatt mindkettőnknek meglett volna a kvóta, ha nem engedjük vissza a halak jó részét, elvíve csupán annyit, amennyire szükség van otthon. Jó az arany középutat tartani! Szerintem szélsőség a C&R horgászat és a C&F (catch and filéééz) horgászat is, a kettő közt lenni valahol, az az ideális, hol az egyik, hol a másik irányba elmozdulva, de maradva az arany középút ösvényén. Mondhatni harmonikus. Egy három órás peca egy ilyen természetes vízen jó időre feltölti a horgászt élménnyel. Micsoda húzások, kapások, fárasztások, kitörések, üresre vágások, leakadások, gyönyörű környezetben egyszóval élménypeca. Húúúú... de JÓKOR voltunk JÓ HELYEN!


Szilvaorrú a javából, csupa erő, saját rekord a 35 cm 
Párába burkolózó szeptemberi hajnal
Ha kint vagyok a folyón, távol az urbanizált végzete felé rohanó mai világtól, szembenéz velem az éjjeli portyáról hazatérő róka, nézem ahogy a hajnali párában fejét hátraszegve bőg a szarvas vastag párát fújva, látom a madarak táncát, hallgatom énekét, nézem a mozgó fák ágait, az alá-aláhulló sárguló faleveleket, miközben végigsimít arcomon a  kelő nap sugara, tudom, hogy JÓKOR vagyok JÓ HELYEN!
Ígéret földje (vize) 

Mosoni marconák...:)
Ma Földanya (szeptember) havának huszonhatodik napján tettünk meg egy kört éppen a nap körül azóta, hogy elindítottam ezt a horgászblogot. Kicsit más szerettem volna lenni, kicsit máshogy írni mint a többi blogíró, mást letenni az asztalra, mint egy közismert horgászoldal, reklámmentesen, függetlenül mindenkitől, megfelelési kényszer, kötelezettségvállalás nélkül. Célom megismertetni az embereket olyan halfajtákkal, amelyek velünk élnek, mégis méltatlanul mellőzve vannak, vagy nem is ismertek, pedig itt vannak és csodás élményekben gazdagíthatják a horgászt. Szeretem közzétenni a halas recepteket, értékes emberek tevékenységét bemutatni riportcikkeken keresztül, saját novellákba, versekbe, monológokba öntve bemutatni az élményeket, hogy milyen is a horgászélet egy szelete itt Szigetközben. Örülök annak, hogy ez részben megvalósult, s ösztönöz a további munkára az, hogy van még miről, s legfőképp kiknek írnom.

Köszönöm a többi blogírónak, hogy befogadtak maguk közé, köszönettel tartozom azoknak közülük, kik jó tanácsokkal segítettek az indulásnál, itt kiemelném Schmidt Bencét, nem feledve persze a többi régi blogírót, kiknek munkássága hatott rám is, úgy, hogy nem kellett senki bőrébe bújjak. Köszönettel tartozom az olvasóknak is, akik visszajárnak hozzám, itthonról és külföldről. Azt hiszem, egy évvel ezelőtt, mikor belekezdtem ebbe a munkába, mely számomra inkább kellemes elfoglaltság, mint törődés, még nem tudtam, de most már sejtem, hogy JÓKOR voltam JÓ HELYEN!


Kelt: 2016. év Földanya havának 26.-ik napján


2016. augusztus 7., vasárnap

Kishalak és nagyhalak, avagy relatív gondolatok

Kicsi, vagy nagy? 
"Fogtam egy nagy halat!" - hangzik sokszor a mondat. Nekem ekkor egy gondolat villan be mindig: - Tudja azt mindenki, hogy a halak a horgászok emlékezetében nőnek csak a leginkább, a leggyorsabban és a legnagyobbra!

Nagyhal, kishal 
Ki dönti el, mi alapján bélyegezzük meg a horog végén tátogó pikkelyest? Súly, hossz, átmérő, vagy éppen a fajta átlagméretéhez képest határozzuk meg a jelzőket? Ki-ki a maga módján dönti el ezt. Relatív. Ha hetekig esténként csak sörösüveg méretű harcsák rázzák a botvéget, akkor akár az ötvenöt centis harcsa is nagynak számít, holott még az is csak kölök, retúrhari. Egy kisebb patak, csatorna adta másfeles ponty már nagynak számít, hisz ritka, noha a "lavórhoz" (agyontelepített pocsolya bértavak) szokott "horgászok" lenézik ezt a zsákmányt, hisz ők hozzá vannak szokva a napi 10-30 darab, 5-10 kilós tenyésztett pontyokhoz. Közismert az is, mindig az volt a legnagyobb hal, ami leakadt, megtépett..stb. Arról lehet regényeket mesélni, bátran, hisz ugye se kép, se semmi nem marad utána, csak a legenda.....Ismerős. Igaz?

Pár fonnyadék keszeg
"-Na vót valami?
- Ja.
- Ponty?
- Á, csak pár fonnyadt keszeg!"
Hallani sokszor. De hányszor készült finomabb étel a dunai, vagy a balatoni természetes szaporulatból származó keszegekből, mint a gyorsan felturbózott tenyésztett, iszapízű, zsírpacni pontyokból? Miért mindenkinek a ponty jut rögtön eszébe? Miért nem jász, domi, márna, vagy akár koncér? Mert a horgásztársadalom túlnyomó többsége a pontyra szocializálódott, s ez kivetül a környezetükre is! Hányszor legyintenek ilyenkor, hogy ja, ponty nem volt, akkor semmi, kókler horgász lehetsz, ha nem fogtál pontyot, ja hogy mit hoztál haza? Az Lufasz.....
Az ilyen csodás Mosoni nyári hajnalokért érdemes korán felkelni
Ismerős lehet az, amikor az ember hozzászokik a tenyeres, vagy épp kicsit nagyobb dévérekhez, aztán beüt egy három kilós lapát dévér, hát az már katarzis. De mi ez a három kiló egy tízes pontyhoz, hatos csukához, süllőhöz, húszas harcsához? Viszonyítás és felfogás kérdése leginkább. 
Kisiskolás marci is tud becsülettel küzdeni, főleg ha sajtról van szó
Házi sertés kontra vaddisznó
Sokan nem érzik át a természetes vízen becserkészett, sok figyelés, etetés, kijárás során fogott 2-3 kilós hal okozta valódi örömöt. Mert megszokták, hogy a telepített vizeken, bértavakon, lavórokban eléjük szórják a több tonna pikkelyest, amelyek megtalálása, megfogása nem igényel túlzott előkészületet, utánajárást, tudást..stb. Értékelhető egy háromkilós ponty fogása, ha az már a huszadik aznap??? Szerintem egysíkúvá, élvezhetetlenné, kihívás nélkülivé degradálódik ilyenkor a horgászat. Az én értékrendem szerint.
Durva hasonlat, de nem mindegy, hogy házi sertésre, vagy vaddisznóra vadászunk golyós puskával, magunk cserkeljük be a fácánt, vagy előnevelt, előttünk felreptetett több száz szárnyas közé puffogtathatunk a sörétessel, amelyek emberhez szoktatottak, ember által neveltek.....
Természetes környezet a lényeg, a fogás ilyenkor másodlagos (Szivárgó-csatorna / Rajka)
Méret, vagy egészség?
Sokszor nem a hal súlya hoz örömöt, hanem a tökéletes szépsége, egészsége, ereje, a hit, hogy jó a természetes vizek utánpótlása akár keszegekből, akár pontyokból, márnákból, harcsákból. S ami a fontos, nem a tógazda kegye dönti el, hogy van-e a vízben hal, s mi az ami ott fogható. Az ember itt, a folyón lehet igazán természetközelben. Itt érezheti át leginkább az ősi ösztönt, ami miatt botot fog a kezébe.

Becsületes bodorka, fajtájában már kapitális is lehet, (26,5 cm  41dkg)
A felszerelés és a halak viszonya
Ismét egy érdekes kérdés. Egy durva bojlis bottal vastag mono, vagy erős fonott zsinórral egy három-négy kilós hal kihúzása nem jelent semmi erőfeszítést, se örömet nem okoz, se igazi horgászati élménnyel nem kecsegtet minket. Egy match, vagy picker bottal, folyón sodrásban kifárasztott és kifogott kétkilós márna viszont emlékezetes csatára késztethet minket, s már látszik is, hogy itt is relatív a kis hal, nagy hal viszonyítása. Megmutatkozik a vízre járó emberek összetételében is sok minden, amiből le lehet vonni következtetéseket. Hol vannak a "sztár" bojlis horgászok? Hát én még a folyón nem nagyon találkoztam eggyel se! Pedig itt is vannak ám kapitális halak! Megnézném, az agyonreklámozott, felmagasztalt felszereléseikkel, a már-már Michelin csillagos éttermi színvonalon legyártott golyóikkal itt mire mennének!
Folyóparton gyakran találkozni más életformákkal is
A természetes szaporulat biztató a jövőre nézve
Kinek dicsekszünk?
Miért is törekszünk a minél nagyobb és nagyobb halak megfogására? Önmagunknak akarunk bizonyítani, vagy a társadalom, a horgász ismerősök irányába próbálunk minél nagyobb és jobb eredményeket felmutatni, hogy igen, én jobb vagyok, ügyesebb, okosabb, mert nagyobbat és többet fogtam mint ti. Nekem is fel kell tenni kényszeresen valamit a "foschbúkra, vagy az insta(deka)grammra", vagy az Isten tudja hová, ahol mintha kényszeres verseny űzné a horgászokat a minél nagyobb és nagyobb halakról készült pillanatképek feltöltésére, s ezért olykor többet megtesznek, mint ami egészséges lenne. Hogy minél több "éljen" jelet kapjunk, mint az ókori Róma arénájában? Hogy az arra tévedő lássa, mekkora ászok vagyunk, hisz van pár száz, ezer égre mutató hüvelykujjunk!!!! Mi ez a baromság? Gyűjteni az ujjakat mint Lutra albumba a matricákat? Aztán mire váltjuk majd be? Min változtat ez, vagyis, pontosan MIVÉ VÁLTOZTAT? Az lesz a főnyeremény, hogy megváltoztat. Más kérdés, hogy ez jó e. Hát most csak azért is töltök fel kishalakról készült képeket, hogy görbe tükröt tarthassak a "trendi" elé. Mert nem szégyen kis halat fogni, még ha nem is mutat olyan jól a fotón.......Érdemes ezen elgondolkodni.
Az ember gyarló, hisz ember. Beleestem én is már a csapdába. Mikor folyamatosan fogtam a 3 kiló feletti dévéreket, mikor beütött egy 4,5-ös is, akkor hajlamos voltam "lenézni" a kétkilós dévéreket, amelyeket győztem akkor visszadobálni. Lenéztem őket, s később rájöttem, ez hiba volt. Az ellenfelet, jelen esetben a sport ellenfelet, lenézni hiba, amely megbosszulja magát. Úgy is lett. Idén meg még nem fogtam másfelesnél nagyobbat....Ilyen ez. Az ember ilyenkor megtanulja, hogy becsülni kell az olykor kicsi kategóriába sorolt zsákmányt is.
Holtág természetes szaporulata, néhány év és komoly ellenféllé válhat
Sokat fotózom. De nem minden horogra került hal akad lencsevégre. Nem vagyok mániákus csattogtató. Magamnak, a blognak fotózok olykor, s nem csak halakat, hanem az engem körbeölelő természet pillanatnyi mosolyát örökítem meg néha, s egy-egy jobb pillanatot megosztok itt a blogon.
Az öreg Dunán bármi megeshet
Szépek a reggelek, nappalok, az esték, ha azt a Duna partján tölthetem azt. Még szebb, sőt parádés is lehet az időtöltés, ha egy-egy jobb hallal összeakaszkodhat az ember bajsza ezen az ősi folyón. Sokszor győztek már a halak. Túl sokszor. Robosztus márnák húzzák a zsinórt neki a kagylópadnak, farönknyi amúrok metszik el játszi könnyedséggel az előkét mint a cérnát, csukák ragadják el vigyorogva a balinoknak felkínált wobblert. Aztán van hogy sikerül belőlük valakit partra terelni, van, hogy csak az utódaik esnek el időlegesen...
Nem kicsi jászkeszeg (39 cm / 1160 gramm) a Dunáról,  sok ponty megirigyelhetné a harciasságát
Mit ad a természet
De nem számít a veszteség, mert többet ad a természet, mint amit elvesz. Beszakadó horgok, előkék, kosarak, ólmok, eltört bot, elvesző tárgyak, vízbe guruló lámpa, vízbe dőlő kisszék, amit örökre elragad a sodrás, kint felejtett merítő, mind, mind fizetség, áldozat, amit a folyó olykor elkér. S amit ad: Egészséget, feltöltődést, örömet, élményt és nem bosszúságot. Kishalat, nagyhalat, a fárasztás élményét, egy kis adrenalint, kibillenést a monoton urbanizált, felpörgetett világból, kilépést a mátrixból....
Ártérben szedegető gólya is gyakori látvány Szigetközben
Kishalak, vagy nagyhalak? 
Döntse el mindenki saját értékítélete szerint. Egy biztos, szép és egészséges folyami halak, melyek megfogása igazi élmény, a természet ajándéka, így ne felejtsük megbecsülni őket, akár fotózzuk őket, akár csak írunk róluk pár sort.
Folyami kárász, igaz, "csak" 1,3 kg-s, de ez fajtájában már nagynak számít

Kell még egy-két év, majd akkor újra találkozunk

Ember nem járta helyeken sok lehet a meglepetés, igazi vad környezet

Bodorkák nagyapja, ereje teljében (28 cm / 470 gramm)

Mosoni királyhal (leánykoncér) kicsattanó egészségben
Kihívásokkal teli környezet, nem "lavór"

Minden csak nézőpont és viszonyítás kérdése. Mi jellemzi az embert.
Az embert!


Kelt: 2016. év Újkenyér havának 7.-ik napján