A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fenekezés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fenekezés. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 27., vasárnap

Nehézipar a horgászatban, avagy riport az ólomöntő mesterekkel II. rész

Ahogy azt már korábban megtapasztalhatták az olvasók, esetenként nem csak magamról, hanem más, a horgásztársadalomban értékes helyet elfoglaló mesteremberről szól a bejegyzés. Így van ez most is, noha sokan azt gondolják igen, én viszont bizton állíthatom hogy nem tűnt még le az ólomöntő mesterek kora!

Van olyan jó barátom, aki a mai napig saját maga önti az ólmot, többnyire folyóra valót, s olykor engem is megajándékoz újabb és újabb formákkal, többféle súlyban. Vannak újabb és régebbi kokillák, s az ólom beszerzése sem egyszerű már manapság, ám fáradtságot, vesződést nem tekintve továbbra is életben tartják eme mesterséget. Sokan =gimmo=, vagy =retroska= néven találkoztak már vele különböző, egykor szebb napokat látott horgászportálokon. Ismerkedjünk meg most

  Fenyvesi Lajossal!

Mosoni horgász (Mh): Szerencsés vagyok, hogy a virtuális világban évekkel ezelőtt összeakadtam veled, s mindamellett hogy megajándékoztál a barátságoddal, gyakran kaptam tőled szépen öntött ólmokat, amelyeknek igen jó hasznát vettem a folyókon a menyhalak, márnák, pontyok, harcsák nagy-nagy bánatára. Ahogy azt a korábbi részben Tamással és Bélával is megtettem már az első részben, a kérdéseim most felteszem neked is:
  
Mosoni horgász (Mh): Mikor kerültél először kapcsolatba a horgászattal és hol horgásztál először?

Lajos: 1960-ban születtem, s mióta az eszemet tudom már akkor elkezdtem a horgászatot, a bátyám jóvoltából. Olyan helyen nőttem fel ahol szinte az ember kitette a lábát az ajtón, már horgászható vízzel találkozott!! Kisebb csatornák, nagy mocsaras rész, a Tisza 1 km, a Bodrog kb. 5km (Bodrog zug). A Tisza mentén sok kubik gödör is volt, ahol feledhetetlen sok élménnyel gazdagodtam!! Abban az időben először mogyorónyéllel, úszóval kezdtem pecázni. Nagy öröm volt bodorka, vörösszárnyú, compó, kárász, törpeharcsa és a csuka fogása!! Pontyot ritkán tudtam megfogni, mivel azokkal a felszereléssel lehetetlen volt. Aztán a bátyámnak jött egy ötlete, méterben lehetett vásárolni szelepgumit, így aztán kb. 50 centis darab fel lett kötve a mogyorónyélre, arra úgy ment rá a zsinór!! Sokan kiröhögtek, de onnantól kezdve a 3 kilós pontyot is meg lehetett fogni!!


Mh: A horgászat melyik ága áll hozzád a legközelebb?

Lajos: A környezetemben sok olyan víz volt ami tele volt csukával!! Nagy kedvencem volt a pergetés, szívem csücske volt! Sosem szerettem egy helyben ülni. Kerestem a halat mindig!! De most ami nagyon közel áll hozzám, az a Dunán fenekezni!! Ám teljesen áttértem az éjjeli ragadozókra!! Leginkább a harcsázásra!!

Hevítés
Mh: Mikor döntöttél amellett és miért, hogy magad öntöd az ólmokat?

Lajos: Ha tehettem sosem vettem horgászboltban ólmokat!! Első öntő formát még a fater csinálta nekem egy félcolos, háromnegyedes, colos csőből egy centis szelet le volt vágva és oválisan meg lett nyomva,a két vége kifúrva, egy tű beletéve. Úgy lett az első ólom ami a kezemből kikerült, onnantól kezdve mindig saját magam készítem. Kb. 10 éves koromtól felügyelet mellett!! 9 évesen kaptam először üvegbotot és peremorsót amivel lehetett fenekezni is!! Inkább ahhoz már sok esetben használtam menetes anyát,12-14-16-20-as. befőttes gumival, főleg olyan helyen ahol sok volt az akadó. Abban az időben az etetés az volt, hogy a kenyeret beáztattuk, kukorica és búzadarát adtunk hozzá, majd ezt gyúrtuk az anyára!! Még a mai napig is használom ezt a módszert, ha olyan helyre ülök le!!

Új formát ölt hamar
Mh: Hogy alakítottad ki a kokilla formáját?

Lajos: Az újabb öntő formáim azok már egy esztergályos jó barátom által készültek!! Saját tervezés és barátoktól kért horgászboltos darabok lettek lemásolva kisebb variálásokkal!!
Tűzhelyen történő hevítés

Mh: Hol végzed az ólomöntést, s figyelsz-e a biztonságos munkavégzés feltételeire?

Lajos: Először is mindig a biztonságos ólomöntéshez a helyet kell kialakítani!! Ne legyen láb alatt semmi! Jó szellős helyen, garázsban öntöm az ólmot!! A munkavégzés mindig hosszú nadrágban és bakancsban, hosszú ujjú kabátban begombolva történjen!! Persze a biztonságos kellékek is kellenek hozzá mivel 400 fok, az már sokkkk!! :-)
Előkészített kokillák


Mh: Mire kell odafigyelni a legjobban az öntés során?

Lajos: Az ember a mai világban már csak olyan ólmokhoz tud hozzá jutni ami szennyezett, nagyon sok a salakanyag tartalma. Ha tudom tanácsolni akkor először egy ólom tisztítást el kell végezni!! Én ezt úgy csinálom,hogy először fel olvasztom azt a mennyiséget amit kiszeretnék önteni formába és át öntöm egy másik edénybe így a salak nem kerül bele! Teljesen tiszta ólmot kapsz!! Amivel már szépen lehet dolgozni. Öntés előtt mindig fel kell melegíteni az öntő formákat és úgy el kezdeni a kiöntést!!! Így szép sima felületet kap az ember!! Persze csak kesztyűben végezzük mindent és jó állapotú szerszámokkal!! Ne bízzuk a véletlenre!!! Veszélyes!!



Mh: Melyek a kedvenc formáid és hol használod őket?

Lajos: Kedvenc formám az nincs, mindegyiket kedvelem!!! Hisz folyó vízi horgász vagyok a Dunán így mindig az adott hely, sodrás, aljzat a meghatározó, az alapján használom az ólmokat!!
Formát ölt
Mh: Volt-e példa arra, hogy kölcsönadtad az öntőformát, s mik a tapasztalataid ebben a tekintetben?

Lajos: Igen volt rá példa!!! Ám sajnos nem úgy kaptam vissza, ahogyan illő lett volna. Az illető szétkalapálta mert nem tudta kiszedni belőle az ólmot!! Pedig el mondtam neki hogy mire figyeljen!! Persze csak ez az egy eset volt. Azóta csak olyan barátnak adom oda, akiben bízhatok is, tudom, hogy az öntőforma épségben visszakerül!! Érthető, hogy ilyen komoly arzenálra már vigyázni kell!!!

Beöntést követve még hagyjuk összefogva a kokillákat
Kisvártatva engedjük kihűlni őket
Mh: Mit tanácsolnál azoknak a horgászoknak, akik ólomöntésre adják a fejüket?

Lajos: Bátran álljanak neki önteni ólmot ha meg van hozzá minden és persze vigyázzanak a testi épségükre, hisz annál nincs fontosabb!! Manapság a horgász boltokban már nem tudják mit kérjenek el az ólmokért, tudják, hogy fogyóeszköz, s az árak szép lassan mennek felfelé!!! A saját készítésű ólom az más, mindig jó érzés vele horgászni!! 


Mi szem, szájnak, vagy inkább folyónak ingere....
Mh: Mikor kerültél kapcsolatba az internetes horgásztársadalommal, s mi a véleményed erről?

Lajos: Elég régen, a tapasztalatom viszont az, hogy van ennek nagyon jó része is de sajnos java fórumos részen már nem vagyok fent. Sohasem szerettem azokat, akik csak azért járnak oda, hogy szét offolják fórumosok normális csevegését!! Pedig sok eszmecserét tud az ember folytatni sok apró trükköket meg  tud tanulni!! Mellette szóljon az, hogy a legjobb barátokra is szert tettem, itt rád és kedves családodra is gondolok, illetve az általad megismert nagyszerű emberekre!! Ez többet ér mindennél!!


Mh: Néhány szóban összefoglalnád, milyen eszközök, alapanyagok szükségesek az ólomöntéshez?

Lajos: Ólom, kokilla, kiöntő edény!! Elengedhetetlen a megfelelő védőruházat, megfelelő hőforrás amivel felolvasszuk az ólmot!!


Mh: Aki szeretne veled kapcsolatba lépni, az hogy teheti meg? Hol érhet el?

Lajos:
gimmo@freemail.hu email címen, 
vagy a 06-30-501-7821 telefonszámon!
Nagyon szívesen tudok tanácsot adni!

Mh: Kedves barátom! Megosztanál velünk néhány fotót a teljesség igénye nélkül a dunai horgászataidról?
Lajos: Természetesen!







Mh: Köszönöm a riportot, kívánok sok sikert a dunai pecákhoz, jó egészséget, de mindenekelőtt azt, hogy ne add fel ezt a szép szakmát!


Aki kíváncsi a riportcikk első részére, az megtekintheti itt:
I. rész


Kelt: 2016. év Enyészet havának 27.-ik napján

2016. november 13., vasárnap

Novemberi rablók a Dunán

Duna "kanyar" Rajkán
Dérrel jött a hajnal velem szembe, mikor kiléptem az ajtón. Vörösre fagytak ujjaim, mire lekapartam a jeget az autó szélvédőjéről, s az arcomat is vörösre pofozta a hajnal szele. Azon a napon több minden is történt. Jött egy kis ónos szitálás, ami miatt láttam is egy árokba perdült autót, a kocsi mellett búslakodó, de ép tulajdonosával. Aztán felvonultatta a természet a teljes repertoárját, esett havaseső, némi hó, majd eloszlottak a felhők és olykor kisütött a nap.  

Térdig jártunk a délutánban, a nap is csak a templomtorony csúcsa mellől lesett vigyorogva, mikor elindultam. Forró tea a kulacsban, jól esik kint a hűvösben, átmelegíti a pohárba öntött aromás ital a testet, s az ujjakat is. A gondolatok játéka közben az autó gyorsan harapta a kilométereket, s egyik pillanatról a másikra már előttem tempózott kelet felé az Öreg-Duna, szemben a csallóközi parttal. 

A vízparti fák szemérmesen bújtak egymáshoz az erős északi szélben, hisz ruhájuk főbb darabjait rég levetették már, s most szégyenlősen takargatták magukat alig fehérneműben. "Ne törődjetek velem, nekem így is szépek vagytok!" Mintha értették volna a gondolatom, később tán ezért döntöttek úgy, hogy segítenek....
Fodrot vet az északi szél a víz hátán
Sikerült egy vízbe dőlt fa mellé lepakoljak, amely parton levő részén még sűrű volt a ciher, itt találtam egy kis szélárnyékot, mert bizony hullámokat fodrozott játékában a szél, amely Pozsony felől oly hirtelen árasztotta el szürkeségével az égboltot, hogy mindezt szinte végiggondolni sem volt időm. Nem is, hiszen a 8-as mélységbe vetett küszszeletet valami elragadta, s már ketten is kapaszkodtunk a botba. Kötélhúzásunk versenyét én nyertem meg, de a győztes az az ötven centis kis harcsa volt, amelyet fényképezést követően visszaengedtem. 

Majd megnő
Gébevő tüsi
Eközben megállt a szél, s szitálni kezdett az eső. Plusz három fokban ez igencsak kellemetlen. A fák felettem összefűzték hosszú görcsös ujjaikat, s megmaradt ruházatukkal védőernyőt feszítettek fölém. Lám érdemes tisztelni a természetet, s jóban lenni vele. A szürkeség komoly súllyal nehezedett rám, s a magányom kint a parton megfelelő partnernek bizonyult ehhez. Nem szóltam, nem is lett volna kihez. Ketten voltunk, a Duna és én. Szavak nélkül is értettük egymást. Pozsony irányát fürkésztem, arra világosabbnak tűntek a felhők, bizonyára a város fényei miatt. Megrezdült a baloldali botom spiccén halványan zöldellő fénypatron. Apró húzogatással adta jelét valaki a mélységből, hogy érdeklődik a gébtörzs iránt, amelyet felkínáltam a mederjáróknak. Menyhal lesz, vagy esetleg a bucó próbálja meg apró szájába begyűrni a falatot? Számtalanszor eljátszották már ezt. Bevágtam. Szépen hajlott a bot, miközben a vízcseppeket lerázta magáról, ebben segített neki a szerelék végén küzdő kékfarkú tüskéshátú süllő is.

A fák minden igyekezete ellenére az eső lassan kezdett áttörni védelmi vonalaikon, s lassan kövér cseppekben koppant a vízhatlan kabátom kapucniján, vállán az ősz megannyi hideg, vaskos könnye. A felszerelés jó részét az autóba tettem, hogy ne ázzon, csak a legszükségesebbek maradtak mellettem. Nem volt egyszerű a kocsihoz sem fel menjek, a gátoldal barnára érlelt avarszőnyege az esőtől rendkívül csúszóssá vált, s cirkuszba illő mutatvány volt azon fel, s le közlekedni. Hát még amikor alá is bejutott a víz, s sikamlóssá tette a kitaposott utat....

C alakban
Az eső lassan felhagyott erejével, egy-egy kisebb szellő beletúrt a fák hajába, s ők ilyenkor lerázták a felesleges vizet magukról, mikor megrezzent a másik botom is, amelyen küszfarok várta sorsa beteljesedését. A harmadik húzásra bevágtam, s örömmel fotóztam az ötven centis menyhalat. 

Öreg-Duna. Mindig meglepsz valamivel, élményeket adsz, akárhányszor találkozunk, s az élmény maradandó, feledhetetlen, hisz általad tudom, hogy a természet él, nem rontott el még teljesen az ember. Elég is volt a horgászatból, pakolok. Minden összerakva, már csak egy botom van bent. Huszonöt méterre a parttól, nyolc méteres mélységben, küszfarokkal csalizva. Meghúzom, nincs rajta semmi, bár sokszor észrevétlenül felrágja magát a bucó, s rajta fekszik. De most nem így van. Húzom vagy tíz métert, a szerelék talán négy méteres mélységben jár, mikor kemény ütést kapok, beleremeg a bot is. Mi ez, olyan balinosnak tűnt, semmiképp süllősnek, de mi kaphatja el a korom sötétben, vontatott csali, hm.... Talán balin, vagy csuka, ne adj isten még egy harcsa? Kitör néhányszor, megsiratja az orsót is, tesz néhány kört, mire megmutatja magát. A meglepetéstől, azt hittem helyben lepetézek......Egy csodálatosan szép menyhal. Na de mekkora.. Bő hatvan centi feletti, vaskos, mint a karom, nem ilyen kis nyenyere arasznyi......Ő már RABOLT! Csupa nagybetűvel. 
Vaskos legény
62 cm / 2,25 kg "lota-lota brutalis" 
Rabolt, mert rablóhal, s ezt épp vízközt. Mert úgy tartotta kedve. A horog is a felső ajkába akadva, mértani pontossággal középen elhelyezkedve....Rablóhalak estéje. Kalózok, vízi betyárok.....S a Duna, a jó öreg Duna, amely megajándékozott még búcsúzóul, rabul ejtett, magához láncolt, majd ígéretet követelve engedett csak haza, hogy legközelebb is elmenjek majd hozzá, s olyan jól elbeszélgessünk, mint ezen az estén, mert ezen az estén nagyon jól szót értettünk egymással. 


Kelt: 2016. év Enyészet havának 13.-ik napján

2015. október 28., szerda

Balinozás kissé másképp

Darabos fenekeszeg Rajkáról
Balin, őn, fenekeszeg, vérkeszeg. Kinek ahogy tetszik, de mindannyian egyre gondolunk, a ragadozó életmódra áttért fogatlan pikkelyesre, amely látványos rablásaival elkápráztat minket folyón és tavon egyaránt. Mindenkinek ismerős a víz felszínén széles köröket leírva támadó a küszöket a felszínre verő, többször odavágós jelenet, amelynek elkövetője nem más, mint a balin!


Balinrablás. Hány és hány horgásznak jut eszébe ilyenkor, hogy jaj de jó lenne megfogni, hogy is fogjam meg, mi is legyen, mit is kell tennem ennek a célnak az elérése érdekében. A balin megfogásának legelterjedtebb módszere a pergetés. Véleményem szerint a legsportosabb is. Szinte egész iparág épült ma már a balinos műcsalik gyártására, számtalan típus, forma, és szín létezik, amit felsorolni is komoly, ha nem lehetetlen feladat lenne. 

Az Öreg-Dunában is szép balinok élnek
Van, hogy felszíni csalival kaphatjuk el a balinokat, van hogy süllyedő, s van, hogy a fenék közelben vontatott twisterre, wobblerre vág oda cefetül. Mert aki már fogott balint, az jól tudja, hogy a kapása rendkívül erőteljes, gyakorta szinte kitépi az ember kezéből a botot.
Túl a 60 centin









Az őn van mikor óvatosabban eszik, s a hirtelen odavágást megelőzi egy-egy odapöccintés, de van, hogy itt meg is áll a történet. A balin ravasz. Erre én is rájöttem, előfordul, hogy csapatokban randalírozik és figyelembe se veszi a műcsalival pergető horgászt. Mit is lehet ilyenkor tenni? Nekünk is ravasznak kell lenni. Könnyű ezt mondani, de mit is csináljunk?

Persze ha csak pergetőbot van nálunk, és mindent végigpróbáltunk, a helyzet nehezebbé válik. Ezért megosztok egy-két olyan történetet is, amikor nem a pergetéses módszer hozott eredményt. Sokszor olyankor is sikerült balint horogra kapni, amikor nem is volt sejthető a balin jelenléte, ugyanis nem jellemezte látványos rablás a vízfelszínt...
Az ágvizekben is élnek darabos őnök
"Egy jó fogás" 
Bizonyára előfordult már mással is, hogy úszózás, vagy feederezés közben az etetésen, megjelent egy balin és űzte, verte a küszöket, keszegeket, szinte lehetetlenné téve az úszós, vagy a feederezős horgászatot.
Egy alkalommal feederezés közben a bedobást követve, ahogy az etetőanyag oldódni kezdett, megjelentek az apróhalak, s velük együtt azonnal a balin is, ami szanaszét zavarta a vizet. A negyedik dobásnál elszakadt nálam a cérna. Valamit kezdenem kell. ez már tűrhetetlen. Pergetőbot persze nem volt nálam, minek is, hisz nem pergetni készültem. (mindig az hiányzik, ami épp otthon van, szerintem ezzel nem vagyok egyedül). Mit tegyek ilyenkor? Hogy lehetne ezen a helyzeten úrrálenni? Megvan!. Vad ötlet, nem mindennapi, aki látná biztos a hasát fogná a nevetéstől, de működik! Hisz ésszel éljen az ember! Nagyjából méter hosszú előkezsinórra egy kisebb süllőzőhorgot kötöttem, majd ezt csatlakoztattam egy körforgón a főzsinórhoz, amelyen már helyet foglalt az eddig is ott helyet foglaló csúszóra rakott feederkosár. 
A zavaros vízben is eszik, őn a hínár mellől küszfarokra
A kosarat etetőanyaggal megtöltöttem, a horogra egy élő küszt akasztottam, s a cájgot a sodrás széléhez dobtam. A bedobást követve megismétlődött az előbbi jelenet, jöttek a küszök, majd jött a fenekeszeg. Mit kapott el? Hát persze hogy azt a küszt, amelyik nem tudott szabadulni! S kezdődhetett a fárasztás...

Később variálni kellett, mert gyanús lett nekik ez is, ekkor jött a halfarok, amiért egyszerűen meg vannak őrülve! Ahogy a sodrás meg-meglibbenti a hosszú előkére kötött halfarkat, ami nagyjából 30-40 centire az aljzattól lebeg, oda-odavert neki a balin. De sok esetben főként szeptemberben a nagyobb sügerek, sőt egy esetben egy 32 centis garda is lépre ment..

Természetesen később már elmaradt az etetőkosár, amit tányérólom váltott fel. Már nem lepődtem meg amikor harcsa, sőt csuka is jelentkezett az így felkínált csalira...
Eddigi rekordbalinom, egy igazi "öreg", 64,5 cm, szinte odaképzeli az ember a fogakat
Mindenki előtt ismert, az ólom nélkül úsztatott snecizős módszer, ami abból áll, hogy hosszú előkén a sneci orrán átszúrt süllőzőhoroggal próbáljuk megfogni a fenekeszeget. Van, hogy a halat, hogy a felszínen tartsuk balingolyót, vagy más könnyítő eszközt, akár egy darab hungarocelldarabot, esetleg úszót használunk. Sokszor ez is eredményes. Folyón némileg könnyebb a helyzet, a víz sodra segítségével nagyobb területet vizsgálhatunk át.

Nőj nagyra!
Úszózás közben sem volt ritka, hogy a felkínált giliszta, csonticsokrot balin ragadja el, sőt voltak időszakok, amikor a csemegekukorica is megtetszett "Őn-őkelmének". 
Ifjú horgász nagy balinnal, érthető az öröm
Volt rá példa, hogy órákig vallattunk egy környéket hárman is pergetve minden nemű eredmény nélkül. Akkor elő a feederbot, horgásszunk a békés halakra. Bedobás közben a süllyedő csonticsokrot elkapta egy fél méteres balin...pff. Ez ilyen.








Tavaszi ifjonc portré némi hóvirággal a Mosoni-Duna partján


Tavasszal gyakran tapasztalom, hogy a kora tavaszi úsztatós keszegezős horgászatok alkalmával a kölyökbalinok nagy számban sündörögnek az etetés körül, ilyenkor gyakran elkapják a más fehér halaknak felkínált csalétket. Viszonylag hevesen védekeznek a horgon, ám az erő hamar elszáll, a hideg vízben még nem olyan izmosak, bár így is szép élményt ad a kifárasztásuk. 
Februárban hamar elszáll még az "erő"
Mindenesetre én jobban szeretem a pergetést, igaz, hogy a fentebb felsorolt "extrém" módszerek is lehetnek eredményesek, mégis, a vontatott műcsalis peca az igazi, már csak a kapás pillanatában hirtelen szétáradó adrenalin, a fárasztás, a látvány miatt is...
Zsilipek alatt mindig érdemes próbálkozni
Hogy milyen íze van a balinnak? Sajnos, de egyben szerencsére is, nem tudom. (ebből adódik, hogy balinos receptbejegyzést ne is várjon a kedves olvasó tőlem). A fenekeszegek sorsa mindig amnesztia. Így is sokat elvisznek közülük, amit gyakran saját szememmel is látok. Az még oké, hogy néhány megfogott balinból elvisz egyet a horgász. De hogy hármasával, merthogy "megvan a kvóta", meg "ha már felbenzineztem idáig", meg "legalább visszajön az eldobált műcsalijaim ára" hangzatos címszóval verjék bilincsre őket...na ezt nem veszi be a gyomrom....
Bukók alatti kövezés környéke is ígéretes hely lehet
Mindezek oda vezetnek, hogy a jól bevált balinos pályáim évről-évre sivárabbak, szegényebbek. Bár ritkán horgászom rájuk, egy kis idővel, fáradtsággal újabb helyeket fedezhetnék fel, ez elgondolkodtat, hm... nem is olyan rossz ötlet....





Kelt: 2015. évben, Megvető havának 28.-ik napján