A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bucó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bucó. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 16., vasárnap

Az ősz megfesti Szigetközt

Először csak az tűnt fel, hogy nem csíp a szúnyog. Nem zeng a fülembe apró szárnyaik által megkomponált, megszokott dallam. Elmaradt a csömények maró harapása is. S észre kellett vegyem, hogy nem csivitelnek frakkos kis barátaim sem már a zsilipkapuk alá be-betérve, nem súrolják röptükben a víz színét....A fecskék elmentek.

Eltűntek a gólyák is, kik hosszú lábaikkal nagyokat lépdelve jellemző formái voltak az ártéri tisztásoknak, mezőknek. Nem hangzik már a béka kórus kuruttyolása sem, nem tölti be az ártéri erdőket furcsa daluk.

Egy nap fura madárcsapat vonult át Szigetköz egy ágvíze felett. Négy hullámban jöttek, összesen több mint hatszázan, ha jól számoltam. Az már több mint egy zászlóalj. Kárókatona. Kormorán. Nesze neked jó halszaporulat az évben. Ezek aztán kifalnak mindent tavaszra. A migráció eme természet küldte seregei ellen nem véd meg a kerítés, s a médiák sem foglalkoznak velük, szavazni sem kell elmenni ellenük, az ártéri erdők fáit sem lepik el plakátok. A vadászok sem kapnak tűzparancsot mint a '80-as évek határőrei.......De a jövő szempontjából igenis fontos, hogy miként kezeljük eme vándor, fekete seregeket. Az itt fészkelő néhány pár szépen beleillik a természet körforgásába. De ezek az idegenből ideszakadó csapatok, amelyek itt telelnek, s csak falnak, falnak......

Sokan jásznak mondják, pedig koncér
Van még néhány szürke gém pár, akik nehéz légi csatákban el-elhajtanak nagyobb, akár 70 fős brigádot is, de az ritka, s még ritkább, aki látja ezt. Én ezen kevés szerencsés közé tartozom. Láthattam a természet légi csatáját. Menekültek a kormoránok. Mert a szürke gém van itthon! Aki együtt él, lélegzik a tájjal, aki kivívta a jogot arra, hogy egybe olvadjon Szigetközzel. S a gém engedte azt is, hogy az a néhány pár itt megtelepedjen. Néha együtt is ültek egy víz fölé dőlt faágon. De a messziről jött sereg, ami nem kér csak követel, az más..........

Az ősz közeleg, hisz volt már, hogy dérrel simította el a mezők virágainak pompázatos szirmait, s nyomában felgyorsult a falevelek színváltozása, gyakrabbá vált a vadgesztenye  és a dió kopogása is a földön.

Amikor igazán húz a víz, este meg a márna
Tudom, most jött el az én időm, bőségét ontja most a természet, s a folyók. Ha valaki engem kérdez, én megmondom őszintén, megvoltak a masszív alapok édesapám révén, akivel rengeteget, de nem eleget horgásztunk együtt, igaz, csak tavakon. Ezzel az alappal felvértezve indultam ki évekkel ezelőtt a Dunára, a Lajtára, a Mosoni-Dunára, és az Ágrendszerbe. Ma már elmondhatom, a folyók tanítottak, mikor, mire, hogyan horgásszak. A sikert a megfogott halak jelezték. Ezt akkor éreztem, mikor célzottan márnázni akartam, kimentem oda, ahol már tudtam hogy ott élnek, esznek, és fogtam. Célzottan csukára, balinra, harcsára, paducra, jászra, szilvára, menyhalra.... működött. Megtanultam a vízzel beszélni, érezni, látni mit rejt a mély. S mi lett az eredmény? Soha, senkit nem utasítottam vissza, ha tanácsot kért, ha kérdezett, noha felhívtam, mindenki figyelmét, hogy az igazi tanítómester maga a folyó. 

Békés halak:
Érdemes békés halazni ősszel, s még télen is. Ha megtalálja az ember őket a folyón egy naposabb novemberben, vagy akár decemberben, kiválót horgászhat rájuk, persze a víz hűlésével arányosan csökkenteni kell az etetőanyag mennyiségét is, ami a téli hónapokra már csak néhány gombócra valóra korlátozódik, de ne szaladjunk még bele a télbe. Ami nekem a legjobban bevált ez az etetőanyag összeállításnál októberben, az a következő:
kiváló anyag

1 kg sajtos világos folyóvizi etetőanyag
1 kg malactáp (kukoricadara + búzadara+ vanília aroma)
2 marék főtt búza,
1/2 doboz csemege konzerv kukorica
1-2 deci csonti
10 deka sajt belereszelve a cuccba
pár marék folyóvizi föld ( a helyszínről, némi apró kaviccsal)

Márna, ponty, szilvaorrú, paduc, bagolykeszeg, dévérkeszeg, koncér egyszerűen nem hagyta szó nélkül az etetést. Volt, hogy szinte minden alapanyag elfogyott. Kivéve a malactápot és a kukoricát, no meg a földet. 4-szer annyi földdel keverve is kiváló hatása volt a placcon. Persze az étvágyuk a hónapban rapszodikus, de ha esznek, akkor aztán nincs megállás. Csalinak legjobban a sajtos csonti csokor (csontis dobozba berakott sajtkockának 2 nap alatt átveszik a szagát), illetve a vaskos harmatgiliszta felelt meg a legjobban. Hiába, készülnek a télre, kell a fehérje.
Gyakrabbá válik a márna is
A kukoricára, s annak ízesített változataira csökkenő tendenciában rágták fel magukat. Persze hasonló eredménnyel fogtam match és feederbottal is a halakat, a feeder a nagyobb horog és a nagyobb csali miatt nagyobb halakat vonzott, a finom match viszont darabszámban többet, s ott is beesett egy-egy jobb példány.
Az elmaradhatatlan bodorka 

Másfeles királyhal is jöhet, majd mehet
Víz alatt, vagy felett túrja a kavicsot?
Micsoda színek
Egy reggeli szilvórium
A Duna Rajka felett, balra a "lapos part"
"Békétlen" halak:
Horgászatukra többnyire csak a szürkületet követően volt időm, így a csukázás, balinozás most elmaradt, talán novemberben lesz egy pár nap amikor tudok majd pergetni rájuk. Maradt az élőhalas, valamint halszeletes peca. Többnyire menyhal volt a célhal, de elképesztő módon, más fajhoz tartozó egyedek is megéheztek az élő, vagy élettelenül figyegő snecire. Meg sem lepődtem, mikor este is, valamint reggel is harcsa verte a farkával a főzsinórt, de hogy a sügerek, sőt, a domolykók is ilyen korgó gyomrú éhenkórászok legyenek, az már tényleg hallatlan! Egyszerűen HALLATLAN!!! Domiból volt, hogy fél órán belül kettőt is kiszedtem, s nem zavarta őket a vastag süllőzőhorog sem, ha kajáról volt szó.
Jó lesz a balin utánpótlás
"Telény" mohaágyon 
Ő is éhes

Októberben még eszeget az apraja
Lassan már átveszik a stafétát a tőkehalak
Oly szépen kap, akár egy menyus, csak aztán ráfekszik a horogra....
Csillapíthatatlan étvágy
ő is eszi a halszeletet
Október, avagy Magvető hava. Számomra az év egyik legszebb hónapja. Szép, és színes. Ha kimegyek a piacra, ilyenkor a legszélesebb az áruválaszték. Zöldségek, őszi gyümölcsök, szőlő, dió, érett paprika, alma, birs, dió, méz, sült gesztenye....roskadásig. Kint a vízen is széles a paletta. A teljesség igénye nélkül megtalálható a télre készülő, a tartalékokat ilyenkor "vételező" halfajok hosszú-hosszú sora. Az idő mégolykor napsütéses, kegyes, ám a vizek lassan 10 fok alá esnek, a természet leveti látványos tarka ruháját, s a művész, az ősz, lassan megfesti Szigetközt....
S a költő:.....








Megérkezett az ősz

Betoppant a hajnali pára,
Vízcseppet rajzolt a párkányra,
Minden nappal egyre több,
Fecske gyűlt a póznákra.

A gólya egyszer csak elment,
Üresen hagyva a fészkét,
A nap is mintha fáradt volna,
Gyengébben szórta a fényét.

Megtelt a domboldal dallal,
Énekszó űzte a felhőt,
Emberek járták a lankát,
Szedték a mézédes szőlőt.

A sárguló falevél mellett,
Koppanva hullt le a dió,
A szürkülő reggeli ködben,
Esőre üzent a rádió.

Elalszik lassan az erdő,
Leveti elnyűtt ruháját,
Zörög az őz léptei nyomán,
Ki lassan kíséri gidáját.

Mosoni Horgász

Kelt: 2016. év Magvető havának 16.-ik napján











2016. március 7., hétfő

Kikelet

Folyóvíz, napsütés, hóvirág és jászkó
Eltelt a január, s a február jó része is úgy suhant el mellettünk, hogy távol tartotta magától tél kapitányt, aki talán nem is akart erre kószálni. Eső viszont kijutott jócskán erre a vidékre, volt is egy kis vízszintemelkedés a folyókon. A folyók....., igen, némán tették a dolgukat, s horgászok sem háborgatták a partokat, mert mint ismeretes csak a hónap végén dőlt el, hogy kié lesz a vizek kezelésének, hasznosításának a joga, ki adhat ki jegyet. Apropó. Hiába vette át a megyei szövetség a nagyobb folyókat, bizony a kisebb csatornák, erek, patakok jó része az eddigi "hasznosító", a halásztársaság kezében maradt, így kellemetlen hátrányos helyzetbe kerültek azok a legyező barátaim, ismerőseim, akik előnyben részesítették ezeket a vizeket. Fáj a szívem, mert a kedvenc kis patakom, az Araki-ér, hivatalos nevén a Nováki-csatorna is erre a sorsra jutott. Nekem pedig minden évben ott kezdődött el a keszegező és domolykózó szezon. Emészteni kell még ezeket a dolgokat, s idő kell, hogy túltegyük magunkat a veszteségen....

a tavasz hírnöke
Térjünk vissza tehát a hónap végéhez. Területi jegyem még nem volt, de szívesen sétáltam volna egyet a Duna partján, hát gondoltam egyet és ellátogattam Gönyűre. Megnéztem a Mosoni-Duna torkolatot, ahol a kis folyó Pozsonyi kiruccanása után magába gyűjtve a Lajta, a Rába, a Rábca vizét újra visszatér édesanyja keblére, s egyesül vele, hogy aztán már együtt folytathassák a messze megkezdett utat, míg csak el nem érik szép lassan a Duna-deltát, s a Fekete-tengert. 

Az ártéri erdőben sétálva, már megjelentek az első virágok, mint a közelgő tavasz hírnökei, de az idő még vészjósló volt, borongós, esővel, havas esővel csapkodó, szeles, metsző hideg.

Némán mosta a Duna a Csallóközben az ősi földdel együtt ideiglenesen más országhoz elcsatolt Kolozsnéma kikötőjének partjait, s nem törte meg a víz tükrét csak olykor egy-egy felugró uszonyos. 
Balról hajlik a Mosoni-Duna édesanyja keblére, jobbra Kolozsnéma "néma" kikötője

Áradó víz, sár a parton ahol érkezik a Mosoni az Öreg-Dunához

Árván ringó ladik Gönyűn
Eljött végre az idő, mikor a friss ropogós területi jegyem birtokában végre vízpartra mehettem horgászbottal is. Ráadásul a hétvégére csodás napos időt jósoltak, kellemes hőmérséklettel. Gondoltam, itt az idő, hogy úsztassak, a keszegeket megmozgatja ez az idő február végén. Aztán jött a döbbenet. Miért és miért hajlamos arra az ember, hogy újra és újra elhiggye azt, amit a meteorológusok mondanak? Hányszor áztam már bőrig a tévedéseik miatt, hányszor borították fel már minden tervemet? Volt merszem egy alkalommal ezt szóvá tenni az egyik legismertebb internetes meteo-oldalon, ahol fel voltam regisztrálva. Le is tiltottak minden hozzászólási lehetőségről. Így fogadták a kritikát, hiába, ez a vidék nem annyira tartozik a kedvenceik közé, nehéz nekik megjósolni, mi jön a határokon túlról, odáig nem látnak.

Szombat. Metsző szél, hideg. Tántoríthatatlanul az ebéd elfogyasztása után azonnal kimentem a Mosoni-Dunára. Néhány gombócot bedobtam etetés gyanánt, s az 1,7 méteresre mért vízen, elkezdtem úsztatni egy 10 méteres szakaszt. Néhány úsztatás eseménytelenül zajlott, majd a horgászat megkezdését követő tizedik percben határozott kapásom volt. Azonnal bevágtam, s már hajtogatta is a matchbot végét egy termetes, 22 centis bodorka. Annyira örültem neki, hogy fényképet is elfeledtem készíteni róla, azonnal elengedtem. Közbe kaptam egy telefont, mire azzal végeztem, gondoltam megnyugodott a víz, dobok. Két métert sem ment az úszó, valami határozottan víz alá merítette. Bevágtam. Az ellenfelem nem várt erővel indult meg a meder közepe felé, majd ereje fogytán szépen feljebb és közelebb tudtam magamhoz húzni. Még a szákom se volt nyitva, úgyhogy nyakon ragadtam a tettest, ami nem volt más, mint egy csodaszép domolykó, amely 37 centi hosszú és alig valamivel kiló feletti volt.

kiló feletti telény, amely a meder fenekéről jött
A horgászat mindeközben lehetetlenné vált az egyre erősödő szél miatt, a kezem is rávörösödött a hidegtől a nyélre, így nem egészen két óra kint létet követően hazamentem, közben nyomdafestéket nem tűrő gondolatok kavarogtak fejemben a meteorológusokról, akik néha hetekre előre jósolgatnak, de egy napra sem tudják megmondani mi lesz itt az északnyugati végeken.

Érdekes farkuszonyú jász
A következő nap ugyanezzel a módszerrel próbálkoztam, de a helyszín más volt, másfél kilométerrel lejjebb, egy csendesebben folyó, ám mélyebb, 2,8-as vízben kezdtem úsztatni, apró horoggal, 16-os előkezsinórral, néhány csontival a mederfeneket kopogtatva. Az első öt percben megjött a kapás, amit komoly fárasztás követett, hiszen a hal igencsak ereje teljében volt. Az elején persze, mert hamar megadta magát a 35 centis kiló körüli jászkó, amely igencsak halovány színekben pompázott, meg is kellett nézzem jobban, hogy nem-e koncérral van dolgom, bár a szája egyértelműen jászra hajazott.








Az idő most sem volt a legkedvesebb, a szél irányt váltott, s eddigi szélcsendes helyzet a fák takarásában átváltozott egy szélcsatornává, szintén két óránál meghatározva véget vetett a horgászatnak. Na majd valamelyik este. Visszatérek a fenekező horgászathoz. Bár amíg a match botommal hajtottam úsztatva a halakat a feederbot be volt dobva, azon egy pöccintés se jelentkezett, fel is adtam aznapra a pecát.

Két nap múlva este leültem egy bejáratott helyre, ahol akasztottam is valamit, egy feltehetőleg többkilós márnát, mert megakasztást követve azonnal árral szemben indult meg a torpedó, szorosan az aljzathoz tapadva, s hát persze hogy a kövezés alá húzott, mivel nem sok esélyem volt eltartani onnan, az új zsinórom pedig mint ökörnyál a szélben sutty, már szakadt is.....Na ezt se így terveztem. Fejembe ötlött egy gondolat, írok majd egy bejegyzést a szerencsétlenkedéseimről, lehet, április elsejére bolondok napjára meg is leszek vele.

No mindegy, legalább volt egy kis izgalom is. Azért aznap este az unokája beköszönt a meglépett halamnak, ő egy fotó erejéig szárazra került, majd ment is vissza hamar a családjához, hiszen nagyon visszakívánkozott már, hallottam is hogy locsog érte bent a família:). 

Nőnie kell még, és fog is
Következő este ismét próbát tettem, ugyanott. Meglepetésemre ellepték a helyet a bucók, hármat meg is fogtam, közülük az egyik igencsak szép volt.
Termetesebb bucó
Végre volt márnakapásom is, igaz, ez a hal nagyobb volt mint előző nap fogott társa, talán a méretet is súrolhatta volna alulról, egy pillanatig sem gondolkodtam azon, hogy visszaengedjem, vagy sem.
Mosoni Marci (ka)
Apropó, esténként a csali minden esetben vastag harmatgiliszta volt, mást nem voltak hajlandóak megenni, pedig a tavalyi nagy slágerüket, a füstölt edami sajtot is beszereztem, de valószínűleg hideg van még sajtot enni, jobb a gilusz, mert meg se pöccintette egyikőjük sem. A márnák világosban nem ettek, szinte mindig a teljes besötétedést követően este hét óra után kezdtek aktivizálódni.

Bízom benne, a kikelet nem várat már sokáig, hisz a halak étvágya is kezd szép lassan megjönni, a vizek óvatosan, de határozottan melegedni kezdtek, hamar elfeledtetik majd velünk a megpróbáltatásokat, melyeket az utóbbi időben horgászat nélkül töltöttünk. Talán a Mosoni-Duna és a Lajta feledteti majd az elvesztett kis patakokon való horgászat iránti sóvárgást, megajándékoz majd csodás élményekkel.

Kelt: 2016. év Kikelet havának 7.-ik napján







2015. október 2., péntek

Néhány tipp a menyhalazáshoz (újratöltve 2020.)


Körbetekintünk. S látjuk, mennyire rohan a világ. Van e még igény vajon egy misztikummal átszőtt téli estében menyhalakra várni a folyóparton? A mai felgyorsult életviteli helyzetekben, amikor a napi pénz utáni hajsza végén otthonunkba zuhanunk fáradtan, néhányunk fejében fordul meg az a gondolat, hogy nosza, a napból hátra levő két-három órát horgászattal töltsük el. Sokan úgy tekintenek a horgászokra, hogy na persze, akinek ideje van rá...

Én úgy vagyok vele, idő arra van, amire az ember igazán akarja hogy legyen. Igaz, vannak külső befolyásoló tényezők, de ha az ember nagyon szeretné, ki tud szorítani néhány órácskát kedvenc hobbija művelésére, akár heti egy-két alkalommal....


A hűvössé váló időben, ősz közeledtével sok horgász befejezi a szezont. A folyók közelében élők viszont eljátszadoznak a menyhalazás gondolatával akkor is, amikor még csak éppen belekóstolunk az őszbe. Szeptemberben!! Nem tévedés, szeptemberben már jó eséllyel lehet próbálkozni a menyhalfogással. Szinte a szarvasbikák bőgésének csúcspontján akadnak mifelénk az első tőkehalak horogra. Mintha csak a csodaszarvas ébresztené őket! Noha a szakirodalom a téli időszakra teszi a "menyhalszezont", az évtizedek során bebizonyosodott, hogy az un. horgász szakirodalom több tekintetben is téves.... Bár az utóbbi években, mintha korrigáltak volna több részletet is a leirásokban! Apró lépések, de jó irányba tartanak!

A menyhalazás nem igényel félnapos-napos időigényt, nem kell sok felszerelés, nem kell sort állni a horgászboltban etetőanyagért, akár két óra szabadidő feláldozása is elég, ha az ember a folyópart közelében él. Elég kerékpárra pattanni, ha közel a folyó, egy vödörben elfér minden szükséges felszerelés, valamint két bot. Szóval nem épp a nagy horgászfelszerelés gyártó cégek fő profilja, álma. Annál inkább lehet a miénk, egyszerű folyó vizi horgászoké.

Szebbek...
Büszkeség

Sokan nem tudják, hova is kell menni, hogyan is kezdjenek hozzá, mit vigyenek magukkal, mikor van a releváns időszak, nekik szeretnék most segítséget nyújtani ezzel a bejegyzéssel, néhány ötlettel, illetve azon dolgok bemutatásával, amelyek nekem beváltak az édesvízi tőkehalak horogra kerítése során az elmúlt évtizedekben.

Jó másfeles

1. Milyen bot legyen, amelyet magunkkal viszünk?
Menyhalazáshoz elég két egyszerű fenekező, nem túl merev spiccű bot, vagy még a fagymentes őszi időkben az apró gyűrűs feederbot. Jók a süllőző, vagy akár régebbi a szekrény mélyén porosodó pergető botok is. Én a klasszikus kétrészes üvegbotokra, a Germina és a Balaton márkájúakra, valamint az általam gyakran használt Shakespeare Combo kétrészes 3,20-as üveg botokra esküszöm. Kiválóan jelzik a kapást, erősek, bírják a strapát, és ami a lényeg, a nagyobb gyűrűkbe nem fagy bele a zsinórról felvett víz télen, mint az a feederbotoknál tapasztalható. Ezek a botok kellően bírják a telet, a strapát, nem mellesleg a fél tonna hal már bennük van darabonként (de lehet hogy bőven több is). Nem rettennek meg, ha esetleg menyhal helyett egy termetesebb ponty, márna, vagy meg ősszel harcsa teszi próbára őket. Mert előfordult már ilyesmi is, nem is egyszer...


2. Orsó, zsinór, horog, ólom és jelző:
Orsó: 
Az orsó legalább 30-as legyen, nem kell a legmodernebb, de bírja a telet, az olykor -7 fokot is! Zsinórral megfelelően legyen feltöltve. A megfelelő orsók simán bírják a megpróbáltatásokat, nem kell félteni őket, ám illik a szezon előtt zsírozni, karbantartani, tudva, hogy extrém időjárasban fognak velünk együtt kint lenni, s előfordulhat hó, ónos eső, fagy,...stb

Zsinór:
Célszerű a 30-as monofil, ám lehet vékonyabb is, de 25-ös méret alá ne menjünk. Előfordulhat még nagyobb harcsa, sőt márna is, amely beesik a menyhalazásra szánt felszerelésre, legalább legyen esélyünk megfogni őket is. A túl vastag monofil zsinórt, vagy a fonottat nem ajánlom. Egyrészt ahol nagyobb a sodrás, jobban belefekszik a víz, csinál egy öblöt neki, amely tompítja a kapás észlelését, valamint a bevágás hatékonyságát is. A fonott télen a jegesedés miatt felejtős. Előkének mindig kicsit gyengébb zsinórt használok a főzsinórnál. 30-as főzsinórnál 25-öst.

Horog:
Legjobb a süllőző, hosszú szárú horog, 2-es, vagy 4-es méretben, de megfelelnek a 6-os, 8-as pontyozó horgok is. Jobbak a kisebb süllőzők, mivel a nagy menyus óvatos, nem szívja torokra rögtön a csalit, mint a kisebbek, szeret szöszmötölni, bár a menyhalra igaz, ha táplálékot lel, nem hagyja ott. Valahogy jobb szeretem a kisebb süllőző horgokat, mivel járulékosan sügér, süllő, domi is be-be esik, sőt a márna is simán felveszi...

Jelző:
A horgászboltokban kapható fénypatron a legjobb jelző, a bot végére erősítve látványos lesz a kapásunk, amely oda-odahúzást, folyamatos rázást jelent majd. A patronok közül a bütykös végűt szeretem (Carp Zoom Light Stick 4,5-8,0x35mm). Ha vége a pecának, fagyasztóba teszem és később többször, akár 7 alkalommal (2-3 óra/alkalom) is felhasználhatom. Volt hogy led-es világító öngyújtóból kiszereltem a szerkezetet, s azt rögzítettem a botspiccen. A -7-9 C° fok hidegben a fénypatron is behalványul. Bizarr volt a dolog, de működött. Van aki csengőt tesz a botspiccre, de bevallom, engem irritál, amikor a folyopart méltóságos csendjét az estében folyvást megtöri a csengő hangja. 

Ólom:
Klasszikus folyóvizi lapos tányérólmokat célszerű használni, a sodrás erősségéhez igazítva, hogy a szereléket helyben tartsa. 50-140 grammos méretben alkalmazom őket. Ahol nincs nagy sodrás, például egy faja kis visszaforgóban, ahol szinte áll a víz, ott bármilyen nehezék is megteszi.

forgókapcsos és csúszóólmok


3. Szerelék:
Én úgy készítem el a csúszóólmos szereléket, hogy az ólmokat tudjam rajtuk gyorsan cserélni, a víz sebességéhez alkalmazkodva. Tehát a főzsinórra kerül egy karabineres forgó, az alá egy gumiütköző, s a főzsinór végére még egy karabineres forgó, amibe az előkét rögzítem. Az előke 60 centinél ne legyen hosszabb, mert a megakasztott menyhal hamar egy szikla, kő, vagy víz alatti faág alá viszi a zsákmányát és sokszor képtelenség kiszedni onnan, erre akkor van esély, ha ilyen tereptárgyak mellé vetjük be a szerelékünket.
Többnyire csúszóólmos szereléket használok, de alkalmazható a klasszikus nagy hurkos márnázó kötés, sőt a végólmos szerelék is.

Egy kész menyhalas szerelék, amit gyakran használok
4. Csali:
Szeretem a frissen fogott küszt, karikát és bodorkát felhasználni, hiszen a friss haldarabnál nincs csábítóbb a menyhal számára. A halból én két-három centis darabot vágok, vagy a farkát tűzöm fel kétszer áthúzva rajta a horgot. Előfordul, hogy a küszt a farokba akasztva egészben rakom fel úgy, hogy a csalihal fejét úgy töröm le, hogy a garatrész a haltesten maradjon. Így a szagok kijönnek a csalihalból, a gébek viszont kevésbé férnek hozzá a csalihal belsejéhez. Vannak esetek, mikor a fagyasztott, kissé hűtőszagú snecidarab jön be jobban a menyhalaknak, ám a tuti az az esti órákban a vizes fűből szedett hosszú és kellően vastag harmatgiliszta. Az aduász viszont a gardából vágott szelet. Sokszor akkor is halat ad, amikor minden más csali csődöt mond. Olajosabb húsa elképesztő vonzeröről tanuskodik. Beszerezni nem egyszerű, de ha fogok a Dunán, vagy a Balatonon gardát, mindig elteszem a menyhalaknak. Esetenként próbáltam füstölt szalonnakockát, amely szintén sikeresnek bizonyult a menyhalak körében.

Verhetetlen csali a folyóvízi halak közt


Jó ja nem várunk sokat a bevágással, akkor szájszélbe akad, s ha akarjuk bátran vissza is engedhetjük a menyust

Gyakran csalok is kicsit, az étkezésre szánt olajoshal levét dunsztosüvegbe gyűjtöm, s kint a vízparton a haldarabbal csalizott horgot párszor belemártom ebbe a förtelmes büdössé érő "szmötyibe", s úgy próbálok halat fogni. Verhetetlen!! A halak messziről megérzik a szagot, hála a folyónak. S ha éhesek, nem restek megkeresni, hol is a csemege....

Élve is tarthatjuk őket, míg tart a horgászat

Jó csali még viszont a géb is. Ahol szürkület előtt rágja a csalit, s a szürkületkor hirtelen megáll a géb, na ott várható ragadozó. Tudják a kis piszkok, hogy el kell bújni. Ezért ha tehetjük, rakjunk el estére pár gébecskét, hátha...

Félig megemésztett géb a menyhal gyomrában. Gyakori táplálék

Sok esetben a csali beszerzése sem egyszerű, gyakori, hogy csalihalazás közben meglepetés éri az embert. Volt, hogy csalihalat akartam fogni, de csak sütnivaló méretben jöttek bodorkák, jászok, máskor meg a sügérek és kis balinok nem hagytak snecizni...


néhány csalihal elég egy estére

Mondom elég.......

5. Mikor?:
Szeptember elején a szarvasbőgés kezdetétől május elejéig. Szerintem nekik olyan a szarvasbőgés, mint nekünk a hajnali kakasszó. Az se tántorítson el senkit, hogy a folyó ilyenkor még 17-18 fokos!!!! A menyhal eszik. Sőt, a nagyokat mindig szeptember és november legeleje között szoktam megfogni. Később már jellemzően kisebbek jönnek, a nagyobbak ritkábbá válnak. 
Menyhalazásnál a legjobb időszak a sötétedést megelőző fél, illetve az azt követő egy-két óra. Természetesen az éj hátralevő részében több alkalommal is jöhetnek hullámban a kapások, metszően hideg teleken igazi embert próbáló feladat és kihívás egy teljes estét, vagy éjszakát kint tölteni a víz mellett.

Klasszikus téli ragadozó

Télen, borultabb ködösebb időben nappal is horogra kaphatók, ha az ember ráakad a nappali tartózkodási helyükre, ilyenkor többnyire gödrökbe húzódva várja a csapat az estét. Volt, hogy délután fél kettőkor elkezdtem fogni őket, s mire besötétedett ötkor, addigra már tizenhét darabot is megfogtam. Igaz, négy darabot vittem el akkor, a 40 centi alattiak mind amnesztiát kaptak. Régi szép idők..... Fogni lehet többet is, de nehéz úgy horogra keríteni, hogy ne nyeljenek mélyre, hogy komolyabb sérülés nélkül elengedhessük őket. Általában a második húzás után oda szoktam törölni nekik, akkor rend szerint szájszélbe akad nekik a horog, még nem nyeli mélyre a hal a csalit. Gond nélkül szabadon engedhető így a menyhal.

Bizony nappal is eszik

December végén, január elején szokott lenni egy-két hetes holt időszak, amikor alig-alig lehet kapásra bírni őket. Na ilyenkor megy az ívás. Amint végeztek a kötelező szaporodási elfoglaltságaikkal, újult erővel vetik magukat a csalira, természetesen lebegő, ikráktól, haltejtől kiürült hassal. 

Március végén fogott menyus

6. Hol?:
Menyhalra a kezdeti szeptember-októberi időszakban zárások környékén visszaforgó mélyebb langókban, kövezések mentén, vízbe dőlt fák környékén, vízben elágazó gyökérzet mellett, illetve a folyók külső kanyarívében a mélyebb leszakadó partok mentén, kövezések szélén. mélyebb gödrökben számíthatunk leginkább. Később, november-december idején, mikor a menyhalak bandába verődve megkezdik vándorlásukat ívóhelyet keresve bárhol rájuk lelhetünk, de az esetek 90%-ban a folyóvizek part menti részein, sokszor az egészen sekély akár 50 centis vizében is nyakon csíphetők. Nem kell félni, ha nem túl mély a víz, a menyusokat nem érdekli, ha vándorlásuk során sekélyebb részeken kell áthaladniuk, példa erre a Lajta, ahol sekélyebb szakaszokon is szép eredményt lehet elérni. Szeretem a Lajtát, Mosonmagyaróváron mindkét partja végig kövezéssel szórt. Ideális életteret biztosítva ezzel a menyuciknak. Érdemes zárások alatt a sodorvonalra dobni, a szerelékünket a víz oda teszi, ahová amúgy is lerakja a szállított táplálékot. A halak pedig tudják, hova kell menni élelemért!


A sodorvonalon sort állnak a ragadozók
A Duna part menti sávja menyhalat, harcsát, süllőt is adott már novemberben

A mély visszaforgók több menyhalat is rejthetnek, és rejtenek is
Visszaforgók általában mélyebb vizet rejtenek, ott is eredménnyel próbálkozhatunk


7. Mi történhet?:
Sok esetben a menyhalnak felkínált csalit más halfaj is megízlelheti, nem ritka, hogy a még ébren levő harcsák veszik fel a menyhalnak felkínált csalit.





Leggyakrabban a bucók serénykednek a tipikus menyhalas helyeken, nem baj ha fogunk belőlük, mert azt tartja nálunk a mondás, hogy együtt bandáznak, s ahol este megjelenik a bucó, ott menyus is lesz.

Rák is felveheti a halszeletet

sokszor mélyre nyelnek, ezért érdemes egy érfogót magunkkal vinni
Becsusszanhat márna is a halszeletre

Ívás előtt közvetlenül erősen megduzzadnak az ikrától, haltejtől

Egy jó este három menyus akár 5-6 kilót is elérhet

Ne feledjük, az őszi esték már hűvösebbek, megfelelően rétegesen, vastagon öltözzünk fel, ne feledjük a fagyálló folyadékot, a forró teát, vagy a forralt bort sem, amely az esti baráti horgászatok egyik nélkülözhetetlen kelléke. Fejlámpa mellett nem árt, ha másféle lámpa is van velünk, jártam már úgy, hogy szétesett a fejlámpa, s a sötétben tapogatva szedtem össze a cuccaim.

Színek

Sárgul már....


2 kg felett

Egy jó helyválasztással akár 2 kiló feletti menyust is foghatunk

ívásra készülő "hasas" menyusok nálam mindig amnesztiát kapnak
Hosszú vékony...
Színek


Darabosak

Épp megtörik a víz, s ott a gödör....

Nem igaz hogy téli hal, április végi (festett tojásos) húsvéton is fogható......

Bizony a menyhal nem alszik nyári álmot. Igaz, hogy minimális tápanyag felvétellel vészeli át a melegebb hónapokat, de nem tetszhalott állapotban. Innen is, onnan is jönnek hírek, hogy nyáron, mélyebb, kövezéses gödrök mentén menyhal kerül a horogra. Az sem igaz, hogy csak sötétben táplálkozik. Magam is gyakran tapasztaltam, hogy világosban támadtak csoportosan. 


S vajon valakinek eszébe jutott-e, hogy miért is nem kap ez a hal védelmet az ivás idejére? Már az őshonos keszegfajok is tilalmi idővel büszkélkedhetnek nászuk ideje alatt, s a menyhal? Legtöbben akkor horgásszák. Vagyunk azonban néhányan nem csak itt felső-Szigetközben, hanem az ország több pontján is, akik decemberben az ikrától, vagy tejtől duzzadt hasú menyhalakat nem visszük haza, hanem kíméletes horogszabadítást követően szabadon engedjük őket. Hosszú évek óta több fórumon is propagálom, hogy a menyhal nem csak decemberben, hanem szeptembertől májusig jó eséllyel fogható, s ha lehet, az amúgy is csökkenő tendenciát mutató egyedszámuk miatt engedjük őket decemberben ívni, s ne vigyük haza őket ilyenkor. Még ha a törvényalkotó nem is érzékeny velük kapcsolatban, mi legyünk kissé felelősségteljesebbek!


Sokat tudnék még írni róluk, egyszer összeszedem minden gondolatom, van már egy könyvre való a menyusokkal kapcsolatban, hisz hosszú évek óta kutatom eme halfaj viselkedését, életét. Keressetek bátran, bármilyen kérdéssel is ezen egyetlen tőkehalfélénkkel kapcsolatban!


Kényelemben, még sötétedés előtt helyezkedjünk el









Addig is a menyhalazások alkalmával kívánok feszes zsinórt és








Sok sikert mindenkinek!







Kelt: 2015. Magvető havának 2-ik napján.