2016. december 31., szombat

Számvetés

Eltelt az esztendő! Ez is. Oly gyorsan suhant el mellettem, hogy észbe kapni is majd elfeledtem, alig maradt a kezemben néhány pillanat. Egy szempillantás és itt se volt. A minap még örvendeztem a hazatérő gólyáknak, majd a forró nyár fülledt hajnalain törtem át a szedresen a folyópartra. Aztán csak azt vettem észre, hogy színes a túlparti erdők frizurája, melyek alatt sűrű párát bőgtek a szarvasok, majd deresre húzott a didergős reggel, s este a pára a botokra ráfagyott!




Most mozdulatlanná dermedt a világ, s a gondolatok, emlékek szabadon szállnak, rendeződnek. Ebből nyújtok egy kis ízelítőt, bemutatva az év emlékeit azoknak, akik nem sajnálnak néhány percet tőlem. A képek, emlékek kiszaladtak kezeim közül, s ebbe a videóba rendeződtek ...




Boldog Új Esztendőt Kívánok mindenkinek!


Kelt: 2016. év Álom havának 31.-ik napján

2016. december 19., hétfő

Halfasirt

Valaki az este megszórta a világot fehér porcukorral. Finoman csak, ahogy nagymamám régen a hókiflit, csak éppen színt kapott a sütemény, ahogy most színt kapott a folyópart. Tél van, még ha nem is járunk bokáig a hóban, a hideg, s ez az éppen fehérlő világ emlékeztet arra, hogy itt a zimankó, s közeleg az ünnep. Sok család csak ilyenkor teheti meg hogy halat egyen. 
December
Noha jópár receptet közreadtam már, a kedvencemet így ünnep előtti időszakra tartogattam. Ez a halétel mind a karácsonyi, mind a szilveszteri asztalon bátran megállja a helyét. Fogyasztható frissen, forrón bármilyen körettel, illetve hidegen, kenyérrel, kiflivel, zsemlével. Mi is hát ez az étel, amely annyira sokoldalú? Nem más, mint a 

H  A  L  F  A  S  I  R  T

Ezt az ételt most paducból készítem el, de bármilyen hal felhasználható erre a célra. (csináltam már pontyból, bodorkából, dévérből, sőt jászból is) 

Hozzávalók:

0,6-1 kg hal (bármilyen)
1 fej hagyma
1 tojás
1 zsemle
bors
vegeta
petrezselyemzöld
1 evőkanál zsír
egy marék zsemlemorzsa

Elkészítés:

A halat megtisztítom, fejét levágom, belső részeit eltávolítom. 
A megmosott, megtisztított halat megnyúzom.


Szálkamentes filék
A megnyúzott halat egy éles késsel kifilézem, majd a filéket mindkét oldalon enyhén besózom. (a filék már szálkamentesek)

Amíg áll a hal a sóban, addig egy lábasba egy, másfél kanál zsírt (libazsír) teszek, az apróra vágott hagymát azon megdínsztelem. Közben egy darab zsemlét beáztatok, majd a víztől kinyomkodom.
Ledarált halhús
A halfiléket a sótól kimosom, húsdarálón keresztül ledarálom.

Bekeverés előtt
A ledarált halhúshoz hozzáadom a megdínsztelt hagymát, a kinyomkodott kis darabokra csipkedett áztatott zsemlét, a tojást, vegetát, sót, borsot, némi petrezselyemzöldet, majd szépen összekeverem az egészet. Mikor kicsit állni hagytam, fasirtgolyókat, illetve laposabb fasirtformákat alakítok ki belőlük.

Sütés előtt

Nagyon szeretem a mártásokat a halakhoz is. A halfasirt mellé fokhagymamártást készítettem, az alábbi módon:

Két gerezd fokhagymát apróra lereszeltem, két deci tejföllel, kevés majonézzel, sóval, szárított zellerzölddel, csipetnyi őrölt borssal összekevertem, majd behűtöttem. Tálaláskor a halfasirttal és az időközben elkészített rizskörettel mind megettem!
Jó étvágyat!


Mit is ajánlhatnék ehhez az ételhez? Természetesen száraz fehérbort, jelen esetben a Móri Ezerjót tartom a legmegfelelőbbnek ehhez a halételhez!









S mi maradt hátra? Csak a jókívánságok, melyeket a mellékelt képpel küldök mindenkinek!


Mosoni Horgász

Kelt: 2016. év Álom havának 19.-ik napján







2016. december 11., vasárnap

Deresre húzott horgászat


Ahogy nyugaton az Alpok keleti láncai mögött elbújik a nap vöröslő arca, azonnal csend fojtja el két markával a folyóparti árteret. Olyan csend, melynek két keze szikrázó kristállyal szórja be a világot. Mozdulatlanság? A víz is csak néha sóhajt egyet, mikor kisebb örvénye végigsimít a megpihent, a meder fenekén fennakadt fatörzs csupasz ágain. Mély, nehéz, hosszú sóhaj ez, amelyet csak kevesen hallanak, hisz kevesen vagyunk, kik ilyentájt a vízpartokon hallgatózunk.


A hold telibe vigyorogja az eget a fák csupasz koronája felett. Sárga arcára évezredek alatt ráfagyott a mosoly. A Pásztorcsillag mutatja még, hogy hamarosan ezernyi pislogó lámpást gyújt be az égi Magvető, őt már felhajintotta az égre, mikor a nap épp álomba szenderült. A mélyülő szürkeségben csak aprót loccsan itt-ott a folyócska vize. Talán egy elárvult szárazra aszott faág ugrott a vízbe, hogy világot lásson a folyó hátán, vagy a télre készülő pézsmapocok játszik az érzékekkel? Itt-ott megzörren a falevél alkotta szőnyeg, a télre készülődő avarlakó nép épp az utolsó tartalékokat szedegeti össze pici raktárába, óvatosan, hisz a szemközti fán felébredt már a bagoly, s éles szeme, füle belefekszik a csend szimfóniájába, s hamis hangokat keres, hogy aztán lecsapjon a renitenskedőre.
Napnyugta 
A csillagok pislákoló fénye mellett két kicsi zöldes patron jelzi a víz alatti világ minden moccanását, a víz élő mivoltát, kisebb burványokat, barnára rothadt víz alatt úszó falevelek simítását, fű és nádcsomók véget nem érő útját. Jelzi azon vízben kószáló egy-egy élőlény maszatolását, odahúzását, aki miatt kint a hóban, dérben, este sötétben ott ül az ember. Az ember, kit még nem fertőzött meg a modern világ plázákba hajszoló érzéketlenné betegítő vírusa. Az ember, akinek szíve együtt dobban az erdőével, a folyóéval, kinek gondolatai összefonódnak a téli világ zenekarának koncertjével. Ez az ember nézi most árgus szemekkel a botok spiccét, dacolva a dermesztő hideggel, bízva a szerencsében. Hogy aprót rezzenve jelezze, számot tart valaki a felkínált csalétekre. 

Ő is nappali menyus
Kint toporog a dermedt világban a folyó partján az ember, akinek az Istene nem templomban, nem plázában lakozik, az -EMBER- Istene, amelynek nem pénz a neve, amelyhez manapság milliók imádkoznak!!! Az ember, aki érzi ősei sztyeppékről hozott hitét, s tudja, az Isten vele van az erdőn, a folyók partján, értik egymást, nem kell hozzá cafrangos ájtatosság, papok sem, csak gondolatok. Itt nincs szükség szavakra, csak érzésekre, s tiszteletre. Lám mennyi mindent megmutat itt kint a világból az Isten, amelyet a csillogó termékekkel roskadásig megrakott polcoktól, falak közt nem láthat senki. Hallom szavait, mikor azt mondja: "Tudod az emberek elrontották a karácsonyt!"

Az este mélyülő fénytelensége ropogósra varázsolja lábam alatt a füvet, s a faleveleket. Lélegzetem vastag párafelhőt rajzol arcom köré, beburkol teljesen, a félhomályban alig látok tőle. Fura hangot ad a zsinór, miközben tekerem, s a gyűrűkön át lerakja magáról a vízcseppeket, melyet azonnal jéggé varázsol a szikrázó világ. Ujjaim mintha ráragadnának a fehéres színben pompázó bederesedett bot nyelén, melyre rárakódik gyorsan a zsinórról lerepülő apró vízpára, mely azon nyomban odafagy. 

A part mentén hízik már a jég, a rárakódott dérben récék nyomai rajzolnak mintát, s egy-egy vízben úszó faág marasztalódik pihenése közben a szélvíz jegében jó időre. Távolabb riaszt egy őz, s hallani vélem a nádi farkasok ordítását is, majd elcsendesedik újra minden.
Színes az ősz is
Az ember, ki együtt él a természettel, láthatja, mit ősei Istene mutat neki, hogy "nézd, itt vagyok, itt voltunk mindig, s itt leszünk, ha nem is láttok már ti emberek, mert egyre vakokká lesztek a sok csillogástól, nézd, én is mutatok csillogót, olyat, amilyet elvinni nem tudsz, csak gondolatban, de nem is kérek cserébe se pénzt, se hitelt, csak azt, hogy vidd el a szívedbe zárt képet, s emlékezz reá! Ha hiányzunk, gyere, mert mindig várunk rád, s örömmel fogadunk, ha örömmel jössz."
Ki nyitott szemmel jár az este....
...észrevesz ezt-azt (Őszi csoport / gyűrűs tuskógomba = ehető)
Összefuthatunk a folyópart lakóival is (kép közepe, csíkos hátú erdei egerentyű ajándék sajtot majszol)
Egy-egy ívásra készülő menyhal is kitekinthet ránk
Dértől csipkézett fűbe kiugorhat egy-egy márna is
Ki szétnéz a jégvilágban
Így telnek a folyóparti esték, s gyönyörködök a természetben, mert bár alvónak tűnik Álom havának elején a táncoló hidegben, de nem az, hisz nyitott szemmel az élet minden apró rezdülését látni vélem. S a szemek engem is látnak, víz alól, víz felől, források, folyók, patakok fodraiból, az erdő oly sok ágai közül. Látnak, figyelnek a tél láthatatlan tündérei is...

Gyakorta látható arc
Ők, a tél tündérei megkezdték már a munkát, keményre taposták hajnalonta a földeket, elbújtattak minden rovart, csendet parancsoltak a világra, városba űzték a hangoskodó varjakat, jégkristállyal hintették be a világot, s ki birodalmukba látogatott, azt lassan deresre húzták "büntetésből", majd csillámporos könnyükkel megsiratták az elgémberedő ujjakat, kivöröslött arcokat, s ajándékba adták a megfestett téli táj képét....



Kelt: 2016. év Álom havának 11.-ik napján





Kelt: 2016. év Álom havának 11.-ik napján